Pesthy Gábor|2011. 04. 16., 18:54|

A legtöbb állatfajra jellemző, hogy a párválasztás előtt a hímek jellegzetes, udvarló viselkedést mutatnak, a nőstények pedig e viselkedés alapján választják ki az ajánlkozó hímek közül azt, amellyel végül párba állnak. A leglátványosabb csábítási trükköket a madaraknál figyelhetjük meg, de még a pókok között is akadnak igazi "Casanovák".

(Paradisea apoda)

A fajra jellemző udvarló viselkedés sok esetben az azonos fajú hím azonosításának elsődleges eszköze. Az azonos fajú hímek között is válogatniuk kell azonban a nőstényeknek, hiszen eltérő lehet azok rátermettsége. A legtöbb faj nőstényei sokkal több energiát fektetnek az utódok gondozásába, mint a hímek, ezért igen fontos számukra, hogy olyan hímmel álljanak párba, amely előnyös géneket fog továbbörökíteni közös utódjukba.

A hímek udvarló viselkedése tehát nem irányul másra, mint hogy jelezzék a nősténynek genetikai rátermettségüket. Az udvarlás igen energiaigényes folyamat, a hím felhívhatja magára a ragadozók figyelmét, és kevesebb ideje jut táplálkozni. Csak azok a hímek képesek bonyolult trillákat énekelni, összetett táncot járni vagy hatalmas lugast építeni, amelyek életerősek, a túlélést segítő génekkel rendelkeznek.

A szépek közt is a legszebbek: a paradicsommadarak

Az állatvilág legszínpompásabb tagjai az Új-Guineában és a környező szigeteken honos paradicsommadarak. Mivel ezek a nem túl nagy méretű (a tollak hosszát nem számítva átlagosan 30 centiméteres) állatok a sűrű trópusi esőerdők lakói, ezért a hímeknek nagyon feltűnő udvarlással kell előrukkolniuk, hogy magukra vonják a rendszerint jellegtelen küllemű és színezetű tojók figyelmét. Ezért nem elégszenek meg tollazatuk káprázatos színeivel, hanem éles rikoltásokkal és más hangokkal hívják fel a nőstények figyelmét. Ha magukra vonták valamelyik tojó figyelmét, akkor kezdődik az igazi bemutató. Pörögnek forognak, tollaikat rázzák, addig rejtett színfoltokat villantanak fel a meglehetősen válogatós nőstényeknek. Az egyik legpompásabb násztáncot a videón látható galléros paradicsommadár (Lophorina superba) mutatja be.

Ha nem vagy elég szép, építs szerelmi fészket

A paradicsommadarak rokona, az Ausztráliában honos selyemmadár vagy kék lugasépítő (Ptilonorhynchus violaceus) hímje viszonylag egyszerű, kékesfekete tollazatú. Úgy tűnik, ez nem elég vonzó a tojók számára, ezért a hímek egymás közelében kis tisztásokat kotornak az esőerdő alján, aztán elkezdik építeni a lugast a tojók elcsábítására. A lugasokat kék színű tárgyakkal, tollakkal díszítik fel. Újabban emberi eredetű tárgyakat, így kupakokat, üvegcserepeket is felhasználnak a dekoráláshoz, de csakis a kék színűeket. Sőt, csőrükkel szétzúzzák a kék bogyókat is, és azok levével a "falakat" is kifestik. Az arra járó tojókat sziszegő, csicsergő hangokkal csalogatják, miközben egy fényes tárgyat tartanak a csőrükben. A "nászlugast" fészeknek nem használják. Fészküket gallyakból, száraz levelekből ágvillákba építik.

a kék a him

A hosszú lábú táncos

A hazánkban is előforduló madarak közül a leglátványosabb násztáncot a Magyarországon átvonuló daru (Grus grus)  lejti. Hosszú lábaival változatos tánclépéseket tesz, miközben hatalmas szárnyával is látványosan verdes. Tánc közben jellegzetes hangokat hallat.

A lepkék is tudnak táncolni

A rovaroknak, köztük is főként a lepkéknek nem olyan látványos a násztáncuk, mint a madaraknak, de köztük is akadnak ügyes művészek. A nálunk is honos és gyakori nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia) nyáron mutatja be csapongó nászrepülését. Egyes években hatalmas tömegben is a szemünk elé kerülhetnek az erdei réteken tisztásokon, különösen ahol kedvenc növényük, a nyáriorgona nő.

Páva a pókok között

Az ugrópókok közé tartozó alig 4-5 milliméteres pávapók (Maratus volans)

egészen fantasztikus bemutatót produkál. Az Ausztráliában honos apró pókocska óvatosan megközelíti a nőstényt, hogy kipuhatolja, hajlandó-e elfogadni őt párnak. Harmadik lábát felemelgetve integet a nősténynek. Ha a nőstény még mindig nem zavarja el, akkor az egyre izgatottabbá váló hím még közelebb merészkedik, mindkét harmadik lábát felemeli és izgatottan ugrál. Amikor a hím úgy három centiméterre megközelítette a nőstényt, beveti a nagy trükkjét. A pókocska potrohát egy felemelhető színes lapocska fedi, amelyet a nőstény közelében hirtelen felmereszt. Közben szüntelenül rezgeti magát. A színes "céltábla" szemmel láthatóan elkápráztatja és mozdulatlanná dermeszti a nőstényt, amely hagyja, hogy a hím párosodjon vele. A gyors párzás után a hím hamar távozik a még mindig transzban lévő nőstény közeléből, így elkerüli, hogy "nászlakoma" legyen belőle.