A kagylók héján látható gyűrűket megszámolva, a fák évgyűrűihez hasonlóan, meghatározható az állat életkora. Ezt tették Paul Butler tengerbiológus és munkatársai, akik a walesi Bangor Egyetem kutatóiként vizsgálták Izland part menti vizeit, és a tengerfenékről hoztak fel egy kagylót, amely az Arctica islandica fajhoz tartozott. A kutatás az Európai Unió támogatásával megvalósuló Millennium-projekt része, amelynek célja az elmúlt ezer évben végbement éghajlatváltozás tanulmányozása. A kutatók elmondása szerint a kagylóhéj növekedési gyűrűit vizsgálva következtetni lehet az adott időszakban uralkodó ökológiai tényezőkre - a tengervíz hőmérsékletére, a sókoncentrációra, de a táplálékellátottságra is.

1. helyezett: A sellőkagyló

A pontos kormeghatározás tanúsága szerint a kagyló 405-410 éves volt, így megdőlt az eddig ismert legidősebb állat életkori rekordja. A kutatók még csak találgatni tudnak, hogyan képesek ezek a kagylók ilyen sokáig élni. Valószínűnek tűnik, hogy a tengeri életkörülmények hozzájárulnak e kagylók hosszú élettartamához - több kétszáz évnél idősebb egyedet találtak már az Ír-tengerben és az Északi-tengerben is. Emellett Chris Richardson, a kutatócsoport egyik tagja azt gyanítja, hogy a kagylók evolúciójuk során olyan hatékony élettani védőmechanizmusokat fejlesztettek ki, amelyek segítségével ellensúlyozni tudják az öregedés folyamatait. E mechanizmusok vizsgálatával közelebb juthatunk az öregedés pontosabb megértéséhez is.

A jelenleg ismert legidősebb állat tehát a 405-410 éves kor elérésére is képes Arctica islandica tengeri kagyló. Vajon mely állatfajok képviselői élhetnek még emberi léptékkel hasonlóan hosszú ideig? Összegyűjtöttük ezeket a fajokat, a lista azonban sok bizonytalansággal terhelt. A kagylóktól eltérően ugyanis a legtöbb faj egyedeinek életkorát csak közelítőleg lehet meghatározni. A kagylók kormeghatározásához hasonló módszerrel lehet a halak életkorát is megbecsülni. A pikkelyeket vizsgálva "évgyűrűket" fedezhetünk fel rajtuk, ezek kialakulását a télre és a nyárra jellemző ökológiai körülmények váltakozása okozza. Más állatfajok esetében - például a kutyáknál és a macskáknál - a fogak állapota alapján lehet a legpontosabb becslést adni az állat életkoráról: a fiatal egyedeknél a fogak növekedése, míg a felnőtteknél a fogak kopása jelzi az életkort.

Sellőkagyló

Az elhalt állatok kormeghatározása fogazatukon kívül csontjaik alapján is történhet. A csöves csontok középső részét diafízisnek, a végüket pedig epifízisnek nevezik. A csontnövekedés során a diafízis és az epifízis között egy porcos korong található, e lemez közepén a porcképződés folyamatos, a két szélén pedig csontszövet jön létre, így hosszabbodik a csont. Amint az állat kifejlett korba lép, e porcos lemez eltűnik, és a csont nem képes tovább hosszanti irányba növekedni. E csontosodási folyamat állapota megfigyelhető a csontmaradványok vizsgálatakor, a szakemberek ez alapján meg tudják becsülni az állat életkorát.

Egy-egy faj legidősebb képviselői gyakran állatkertekben vagy rezervátumokban élik le életük jó részét, s igen szép kort élnek meg. A vadon élő egyedek ezzel szemben szinte soha nem érik el a faj élettani jellegzetességeiből következő maximális életkort, hiszen többségük baleset vagy ragadozó áldozata lesz, vagy betegségben múlik ki.

2. helyezett: A grönlandi bálna

A második a listán a grönlandi bálna (Balaena mysticetus). E bálnák felnőtt korukra több mint 18 méteresre nőnek meg, testsúlyuk már születésükkor eléri az egy tonnát, a kifejlett állatok pedig akár 54 tonnát is nyomhatnak. Számos esetet írtak le, amikor egy-egy bálnatetem bőrébe fúródva évszázados szuronyhegyeket találtak. Jeffrey Bada, a kaliforniai Scripps Oceanográfiai Intézet munkatársa a bálnák szemében, illetve fogaiban mért aszparaginsav-koncentráció változásai alapján képes megbecsülni a bálna életkorát. Mérései szerint a grönlandi bálnák átlagosan húsz-hatvan évig élnek, de néhány egyed életkorát 135, 159, 172, sőt, 211 évesnek határozta meg. Módszere pontosságát azonban több kutató vitatja.

getCikkCimkek()

var strModDate = '2008. 09. 08., 22:53'; if (strModDate.substr(16,1) == ':') strModDate = strModDate.substr(0,15) + '0' + strModDate.substr(15,strModDate.length); var strNowDate = '2010. 02. 15., 23:08'; var diffYears; //var diffMonths; var diffDays; function dateDiff() { date1 = new Date(); date2 = new Date(); diff = new Date(); date1temp = new Date(strModDate.substr(0,4),(strModDate.substr(6,2) - 1).toString(),strModDate.substr(10,2),strModDate.substr(15,2),strModDate.substr(18,2),00); date1.setTime(date1temp.getTime()); date2temp = new Date(strNowDate.substr(0,4),(strNowDate.substr(6,2) - 1).toString(),strNowDate.substr(10,2),strNowDate.substr(15,2),strNowDate.substr(18,2),00); date2.setTime(date2temp.getTime()); // sets difference date to difference of first date and second date diff.setTime(Math.abs(date1.getTime() - date2.getTime())); timediff = diff.getTime(); weeks = Math.floor(timediff / (1000 * 60 * 60 * 24 * 7)); timediff -= weeks * (1000 * 60 * 60 * 24 * 7); days = Math.floor(timediff / (1000 * 60 * 60 * 24)); timediff -= days * (1000 * 60 * 60 * 24); hours = Math.floor(timediff / (1000 * 60 * 60)); timediff -= hours * (1000 * 60 * 60); mins = Math.floor(timediff / (1000 * 60)); timediff -= mins * (1000 * 60); secs = Math.floor(timediff / 1000); timediff -= secs * 1000; //alert (weeks + " weeks, " + days + " days, " + hours + " hours, " + mins + " minutes, and " + secs + " seconds"); diffDays = days + (weeks * 7); return false; // form should never submit, returns false } function serviceLength() { var modDate = new Date(strModDate.substr(0,4),(strModDate.substr(6,2) - 1).toString(),strModDate.substr(10,2),strModDate.substr(15,2),strModDate.substr(18,2),00); var nowDate = new Date(strNowDate.substr(0,4),(strNowDate.substr(6,2) - 1).toString(),strNowDate.substr(10,2),strNowDate.substr(15,2),strNowDate.substr(18,2),00); var difference = (nowDate-modDate); diffYears = Math.floor(difference / (1000*60*60*24*365)); /* difference -= years * (1000*60*60*24*365); diffMonths = Math.floor(difference / (1000*60*60*24*30.4375)); */ } function getDifference() { serviceLength(); if (diffYears == 0) { dateDiff(); if (diffDays > 90) { document.getElementById('archiv-cikk-box').style.display = 'block'; document.getElementById('archiv-cikk-box').innerHTML = 'Ez a cikk ' + diffDays.toString() + ' napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.'; } } else if (diffYears > 0) { document.getElementById('archiv-cikk-box').style.display = 'block'; document.getElementById('archiv-cikk-box').innerHTML = 'Ez a cikk ' + diffYears.toString() + ' éve frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.'; } } if (location.href.indexOf('20080327-kockazatfelmero-kerdoiv-befektetes.html') > -1 && location.href.indexOf('20080327-befektetes-kockazatfelmero-kerdoiv-1.html') > -1 && location.href.indexOf('20080327-befektetes-kockazatfelmero-kerdoiv.html') > -1 && location.href.indexOf('20051022biztonsag.html') > -1 && location.href.indexOf('20051022ceginformaciok.html') > -1 && location.href.indexOf('20051022jogi.html') > -1 && location.href.indexOf('20051202kerdesek.html') > -1 && location.href.indexOf('20051022ugyfelszolgalat.html') > -1) { } else { getDifference(); }

3. helyezett: A teknősök

Talán nem meglepő, hogy tízes listánkon öt teknősfaj is helyet kapott. Őket összevontuk, így a harmadik helyezést érték el a sorban. Valószínűleg közülük is a madagaszkári sugaras teknősök (Geochelone radiata) élnek a legtovább. Egyes feljegyzések szerint egy teknős, amelyet James Cook angol felfedező ajándékozott a tongai királyi családnak 1773-ban vagy 1777-ben, még II. Erzsébet királynő 1953-as tongai látogatásakor is élt, így legalább 176 éves lehetett. Halálakor, 1965-ben elérhette a 188 éves kort is. A sugaras teknősök súlyosan veszélyeztetett állatok, Madagaszkár déli részén élnek. Nem nőnek olyan nagyra, mint más hosszú életű teknős fajok, átlagos testtömegük körülbelül 16 kg.

A világ egyik legnagyobb súlyú teknőse a Galapagos-szigeteken honos óriás teknős (Geochelone elephantopus porteri). A felnőtt állatok elérhetik a háromszáz kilogrammos testtömeget is, páncéljuk akár 120 centiméter hosszú is lehet. Bár a vadon élő egyedek maximális élettartama nem ismert, tavaly hunyt el egy nőstény Ausztráliában, amelyről a hagyomány úgy tartja, hogy Charles Darwin gyűjtötte 1835-ben a Galapagos-szigetek egyikén. A teknős ezután Angliába, majd onnan Ausztráliába került. E történet szerint a teknős halálakor túllépte a 170. életévét, sokan azonban rámutattak a történet ellentmondásaira.

Ajánlat: Képek a világ legnagyobb teknőseinek tojásrakásáról

Az aldabrai óriásteknős (Geochelone gigantea) a Seychelles-szigetekhez tartozó Aldabra-atoll szigetein él. Szinte eléri a galapagosi óriásteknős testméreteit: 120 centiméter hosszú a páncélja, testtömege pedig 250 kilogramm is lehet. A többi nagytestű teknőshöz képest szerencsés helyzetben voltak e faj egyedei az elmúlt évszázadok során, minthogy az Aldabra-atollon az emberi befolyástól védetten él ma is legnagyobb, 152 ezer egyedet számláló populációjuk, s emellett Zanzibár szigetén is él a faj egy elszigetelt populációja. Számos eltérő élőhelyet benépesítenek, a füves síkságtól a mangrove mocsarakig. A ma élő legidősebb aldabrai óriásteknős elérheti a 150-170 éves kort is, sőt egyes erősen vitatott hitelességű beszámolók szerint egy Indiában, tavaly elhunyt egyed 255 éves volt.

Sokan tartanak hazánkban is görögteknőst (Testudo hermanni) terráriumban. Bulgáriában, Romániában és Európa mediterrán vidékein vadon is él, leggyakrabban sziklás, bozótos domboldalakon, illetve ligetes erdőkben találhatók jelentős számban. A korábban említett teknősfajokhoz képes testmérete jóval kisebb, páncéljának hossza ritkán haladja meg a 25 centimétert (érdekesség, hogy a nőstények általában nagyobbra nőnek, mint a hímek). Fogságban életkoruk meghaladhatja a száz évet, a legidősebb példány a feljegyzések szerint 160 évig élt.

A görögteknőshöz hasonlóan a dobozteknősöket is gyakran tartják házikedvencként. Ázsiában és Észak-Amerikában is élnek dobozteknős-fajok, amelyek nincsenek szoros rokonságban egymással. Közös nevüket magas, kupola formájú páncéljukról kapták, amely lehetőséget biztosít arra, hogy az állat a ragadozók elleni védekezésként teljesen visszahúzódjon páncéljába. Az észak-amerikai dobozteknősök mindenevők, fiatal korukban elsősorban csigákkal, rovarokkal táplálkoznak, majd fokozatosan áttérnek a növényevésre. Fogságban általában ötven-hatvan évig élnek, néhány egyed azonban megélheti a százéves kort, sőt, egyes feljegyzések szerint a legidősebb dobozteknős 123 éves korában múlt ki.

4. helyezett: A pulykakeselyű

A legtovább élő madárfaj valószínűleg a pulykakeselyű (Cathartes aura). Észak- és Dél-Amerikában őshonos, számos, eltérő éghajlatú élőhelyhez is képes alkalmazkodni, a szubtrópusi erdőtől a sivatagig. Dögevő, szinte kizárólag elhullott állatok tetemeivel táplálkozik, amelyeket azok szaga alapján talál meg, alacsony magasságból pásztázva a felszínt. A vadon élő egyedek ritkán haladják meg a húsz éves életkort, de 118 éves pulykakeselyűről is szólnak beszámolók, amelyek megalapozottsága azonban ellenőrizhetetlen.

5. helyezett: A közönséges ara

A közönséges ara (Ara ararauna) az egyik legismertebb nagytestű papagájfaj. Élénk kék-sárga színezettsége miatt sokan tartják fogságban díszmadárként. Dél-Amerikában őshonos, ahol gyümölcsökkel, kemény héjú magvakkal táplálkozik. Valóban hosszú ideig élnek, nem ritka a hatvan éves madár. Az angol Daily Mirror című lap beszámolója szerint egy közönséges ara elérte a 106 éves kort is. Tulajdonosa állítása szerint a madár 1899-ben kelt ki a tojásból, a második világháború idején pedig Winston Churchill brit miniszterelnök tulajdonában volt. A Churchill-hagyaték kezelői mindazonáltal cáfolták ezt az állítást.