Hazai tenyésztőink és a németek például amerikai-kanadai fehér juhászkutyának, a tengerentúliak fehér német juhászkutyának hívják, az angolok pedig a rájuk jellemző hűvös távolságtartással csupán a német juhászkutya fehér, rövid szőrű variációjának tekintik...

A német juhászkutya almokban szerte a világon nem ritka a fehér kölyök. Ezeket az eseteket persze a tenyésztők nem verik nagydobra, hiszen rontaná kenneljük hírnevét. Így hát a legtöbb országban a fehér német juhászkutya gyakorlatilag eltűnt, az ilyen kölyköket ugyanis már születésük pillanatában elpusztították. A fajtaszabvány szigorú követelményei szerint ugyanis a világos színű példányokat kizárták a tenyésztésből, a fehéreket pedig egyenesen üldözték. Holott a világ első hivatalosan bejegyzett német juhászkutyájának, a fajta prototípusának nagyapja teljesen egyszínű fehér példány volt!

A fehér szőrszínt a genetikusok egy recesszív génnek tulajdonítják, mely nemzedékeken keresztül átöröklődött. Nincs tehát szó sem mutációról, sem albinizmusról, hiszen az orr, a száj fekete, a szemek pedig sötétbarnák. A fehér egyedek diszkriminációja egyébként csupán a német juhászkutyák "feltalálója", Max von Stephanitz porosz lovassági kapitány halála után, tehát az 1930-as évek derekán kezdődött - legalábbis Európában. Észak-Amerikában és Kanadában viszont egészen más a helyzet. A fehér juhászkutyamár az 1920-as évek elején megjelent az Újvilágban, s lényegében azóta is nagy megbecsülésnek örvend. Igaz, ma már kontinensünkön is változóban van "státusza", különösen 1988 óta, amikor is megalakították az amerikai-kanadai fehér juhászkutyák kedvelőinek európai szövetségét, melynek tagja egyebek között Svájc, Ausztria, Hollandia és Németország.

A fehér juhászkutya értelmes, kedves, kezes jószág. Lojalitásához, hűségéhez nem fér kétség. Könnyen kezelhető, viszonylag kis fáradsággal kiképezhető, idegenekkel nem agresszív vagy rosszindulatú, bár némi tartózkodással viseltetik irántuk. Csoportosan, kennelben is gond nélkül tartható, mert kifejezetten falkaszerető, fejlett társas ösztönnel rendelkezik. A gyerekeket szereti, a ház körül vagy a házban tartózkodó különféle állatokkal is jól megfér. Szervezete szilárd, ellenálló, mert tenyésztői nem áldozták fel a minőséget a divat, a "szépség" kedvéért.

A fajta kellemes természete, szép külleme megtévesztő, hiszen korántsem elkényeztetett kiállítási sztár. Ellenkezőleg: remek őrző-védő eb. Bevált mint vakvezető és lavinakutya, kiképezhető kábítószer és robbanóanyag felkutatására, de különféle rendőri feladatok elvégzésére is szívesen alkalmazzák. Az amerikai rendőrség például néhány esztendővel ezelőtt egy fehér juhászkutyát választott az év rendőrkutyájának, a kanadaiak rendőrsége pedig egy Prince nevű fehér juhászkutyára a legbüszkébb, mely 11 év alatt csaknem 200 bűnözőt tett ártalmatlanná. A nehezen felejthető, 1966. évi tragikus salvadori földrengés idején két fehér német juhászkutya - vagy ha úgy jobban tetszik: amerikai-kanadai fehér juhászkutya- is részt vett a mentési munkálatokban, és számtalan áldozat életét mentette meg!

Fotók: D.T.

Az Amerikai-Canadai Fehér Juhászkutya Standardja (AKC)

Kellemes megjelenésű, elegáns küllemű kutyafajta. erős, eleven, éber, és temperamentumos hatást kell keltenie. Mutasson bátorságot, és erélyt, legyen figyelmes és engedelmes, jól kiegyensúlyozott. Középmagas, enyhén megnyúlt teste jól izmolt, téglalapba írható. A végtagok jól fejlettek, a mellkas mély, az alsó felső vonal mentes a túlzott ívektől. A test körvonalának lágyan ívelőnek, nem kemény kontúrúnak kell lennie. Méltóságos, erős, megfelelő testtartással. Gyermekekhez és háziállatokhoz legyen bizalmas, intelligens. Nyújtsa a természetes nemesség és a tekintélyt biztosító öntudat harmonikus képét.

Fej: A testtel arányos, nemes, erőteljes, határozott éles kontúrokkal. Ék alakú arc orr része nem túl hosszú, elkeskenyedő. Ne legyen durva otromba, de túl finom se. Szabályos vonalú a fülek között mérsékelten széles.

Homlok: csak enyhén domború enyhe vagy nem látható középbarázdával.

Pofa: csak egészen enyhén kerekded, nem kiálló.

Koponya: a fülektől az orrhegyig lassan és egyenletesen keskenyedik, nem túl kifejezett stoppal. A koponya kb. fele a teljes fejhossznak. Az állkapcsok erősek és jól fejlettek.

A kanoknál a szélesség nagyobb, míg a szukáknál a hosszúság.

Arc orr rész: erőteljes, az ajkak feszesek, tiszták, lebernyeg nélküliek és jól záródnak. Az arc orr rész felsőrésze egyenes, és majdnem párhuzamos a homlokkal.

Szem: Közepesnél kicsit nagyobb, mandula formájú, kissé ferde, nem kidülledő. Színe lehetőleg sötét legyen. Kicsit lehet világosabb, ha nem töri meg a kutyaharmóniáját, és tekintete elevenséget, értelmet, magabiztosságot fejez ki.

Fül: Közép nagy, feszes bőrű, alapján széles, magas tűzésű, felálló, majdnem párhuzamos és nem befelé forduló hegyes előre álló fülkagylóval.

Száj: Az állkapcsok erőteljesek, fogazata ép, erős, és hiánytalan, 42 fognak kell lennie ollós harapással. Azaz felső metszőfogai az alsó metszőfogak előtt ülnek, s így ollószerűen érintkeznek egymással. A szájszél sötét legyen.

Nyak: Középhosszú, erős, jól izmolt, mentes a lebernyegtől a torok tájékán mutatkozó bőrredőktől. Izgalmi állapotban felemeli, gyors ügetés közben leereszti.

Elülső végtagok: A lapocka hosszú, ferde állású, laposan illeszkedik a törzshöz. Az alkar minden oldalról nézve egyenes. erős és jól izmolt.

Hátulsó végtagok: A combok szélesek és jól izmoltak, a csánk erős és feszes.

Orr: Az orrtükör jól pigmentált, de évszaktól függően foltok megjelenhetnek.

Törzs: A törzshosszúság felülmúlja a marmagasságot.

A mellkas mély, de nem túl széles. A has mérsékelten felhúzódó és szilárd. A hát egyenes, jól fejlett, nem túl hosszú. A mar legyen hosszú és magas, s enyhe átmenettel csatlakozzék a háthoz, anélkül, hogy annak vonalát megtörné.

Ágyék legyen széles, erős, jól izmolt. A far hosszú, enyhén lejtős.

Mancs: Kerekded a lábujjak jól zártak és íveltek. A karmok rövidek és erősek. Színük sötét. A talppárna kemény és elnyűhetetlen.

Farok: Sűrű zászlós legalább a csánkig érjen. nyugalmi állapotban enyhén ívelten hordja. Különben lelógó és jól beépül a farba. Soha nem tartja oldalra vagy a hátvonal fölé.

Magassága: Kanoknál 60-65 cm, szukáknál 55-60 cm.

Szín: Egyszínű fehér, foltok nélkül. Évszaktól függően fülcsúcson, farkvégen és a hát középvonalában egy kevés vadszín feltűnhet.

szőrzet: Két fajta szőrtípust különböztetünk meg: - sima félhosszú - sima hosszú. Mindkét típusnál fontos a sűrű alj szőrzet.

Sima félhosszú: A fedőszőr lehetőleg tömör, a szőrszálak egyenesek, durvák és szorosan simulnak. A fej, beleértve a fül oldalait a lábak elülső részei és a mancsok szőrzete rövidebb. A nyak hosszabban és dúsabban szőrözött, úgyszintén a lábak hátulsó részei, egészen a lábközépig. A combokon pedig a szőrzet ún. nadrágot formál. A szőr hossza különböző, sok átmeneti forma található ezeken belül is.

Sima hosszú: Az egyenes szőrök hosszabbak, nem simulnak szorosan a testhez. A fül belsejében, a fül mögött, az alkar hátulsó részén és főleg a lágyékban a szőr különösen hosszú. Fülpamacsot, zászlót képeznek a könyöktől az elülső lábközépig. A nadrág a combokon hosszú és tömör. A farok dús, alsó részén zászlós.