30 millió ember halt meg, mert megölték a verebeket

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szeretne eloszlatni néhány tévhitet a verebekkel kapcsolatban, amelyekre sokan agresszív, túlszaporodott fajként tekintenek – olvasható a Hirado.hu-n.

Nyugat-Európa jelentős területein a veréb (különösen a 2007-es év madara, a mezei veréb) már ritkának számít, az Egyesült Királyságban az ezredfordulóra létszámuk 96 százalékkal esett vissza. Kínában az 1960-as években 30 millió ember halt éhen, miután szervezetten kezdték pusztítani a verebeket. A madárvilág pusztulásának okait a második világháború utáni időszakban kell keresnünk.

A háború dúlta európai országok nemzetgazdasága romokban hevert, az emberek éheztek, mert a termelőeszközök jelentős része megsemmisült. Éppen ezért az Európai Unió elődjeként megalakuló Európai Szén- és Acélközösség, majd az Európai Gazdasági Közösség egyik fő célkitűzése a stabil élelmiszer-ellátásra épülő közös mezőgazdasági politika megteremtése volt. A Közös Agrárpolitika (KAP – Common Agricultural Policy) sikeres volt, a közösség még élelmiszer-felesleget is képes volt termelni, csakhogy ezért komoly árat fizettünk, mert azokon a területeken, ahol intenzív mezőgazdálkodást folytattak, a verebek nem találtak fészkelőhelyet, a permetezés miatt pedig kevesebb és főként mérgező rovartáplálékhoz jutottak.

A Mao Ce-tung vezette Kína az 1958–1962 közötti időszakban hirdette meg a „Nagy lépés” programot, melynek egyik első akciója az „Öt kártevő kampány” volt. A kártevőirtásban a verebek – mint a rizstermés vélt megdézsmálói – az élen szerepeltek. A lakosságot arra kötelezték, hogy folyamatosan riasszák a madarakat, amelyek így nem tudtak leszállni, táplálkozni és pihenni. Emellett megsemmisítették a fészkeiket, összetörték tojásaikat és megölték fiókáikat. 1960-ban a kínai tudományos akadémia kutatási eredményekre hivatkozva kijelentette, hogy a verebek elsősorban rovar-, nem pedig magevők. Azonban Mao elnök hiába visszakozott, már késő volt.

A túlszaporodott rovarok elpusztították a vetést, a kialakuló éhínségben legalább harmincmillió ember vesztette életét. A Közös Agrárpolitika járulékos negatív hatásaként jelentkező természetvédelmi problémák kezelésére az unió a nemzetközi egyezmények mellett saját közösségi szabályozásokat is bevezettet. Az EU hatályos jogszabályai közül mintegy 300 környezeti vonatkozású, ezek közül a legjelentősebbek a Madárvédelmi irányelv (1979) és az Élőhelyvédelmi irányelv (1992). Ezek előírják a tagállamoknak a Fontos Madárélőhelyek (IBA) és a Különleges Madárvédelmi Területek (SPA) egységes koncepció szerinti kijelölését, védelmét és fenntartását, melyek részét képezik az Európai Unió Natura 2000 ökológiai hálózatának.

Az EU a Közös Agrárpolitika negatív természetvédelmi, társadalmi és gazdasági hatásainak ellensúlyozására 1992-től napjainkig három jelentős KAP-reformot dolgozott ki, melyek lényege, hogy az agrárpolitikában a mindeddig elsődlegesnek tekintett hagyományos élelmiszer-termelő funkció háttérbe szorul, és helyette a tájmegőrzési, tájgazdálkodási szerep kerül előtérbe.

Magyarország verébállománya egyelőre nem csökken számottevően, sőt – az MME Monitoring Központjának adatai szerint – míg a házi veréb évente 2,1 százalékos állománycsökkenést szenvedett el, a mezei verebek száma évi 3,5 százalékos emelkedést mutatott az elmúlt időszakban. Hazánk érintetlenebb állományai fontos kontinentális bázisát képezik ezeknek a fajoknak. Ezért arra kérik a madárbarátokat, hogy más szemmel tekintsenek a verebekre, etessék, védjék, mesterséges odúkkal segítsék őket is. Az MME ennek szellemében két éve átalakította az előző, közel egy évszázada verébmentesként kidolgozott dúcetetőt: eltávolították az oldalüvegeket és a csak a cinegéknek megfelelő alsó bejáratokat, illetve elkészítették a veréblakótelep-odúkat is.

Gyakori tévhit, hogy a verébcsapatok elkergetik az etetőktől a cinegéket. Az igazság az, hogy a cinegék egyáltalán nem félnek az etető többi madarától, Az „elűzött” cinege megfigyelések hátterében nem az ijedtség, hanem a magevőkétől eltérő táplálkozási stratégia áll. Míg a pintyfélék a maghalom közepébe ülve folyamatosan az etetőn szeretnek tartózkodni, a cinegék egy-két napraforgómagot felkapva a sűrű bokrosba húzódnak, hogy azokat ott bontsák fel.