A szajga néven is ismert állat Közép-Ázsia füves síkságain él, legfőbb táplálékai a fűcsomók és a zuzmók. Különös ismertetőjele a hatalmas orrüreg, amely a hímek esetében a párzási időszak alatt még meg is duzzad. A tatárantilop nem kedveli a magányt: csordákban él, melyek a vándorlás során egyesülnek.

A Góbi-sivatagban élő hosszúfülű egyiptomi ugróegér igen apró termetű rágcsáló méretes fülekkel - ez utóbbiak segítségével hűti magát. Az állat egész élete során szinte egyetlen csepp vizet sem iszik, a táplálékául szolgáló magok nedvességtartalma ugyanis elegendő számára.

A hosszúcsőrű hangyász elsősorban Új-Guineában, Ausztráliában és Tazmániában él. Egyike azon kevés emlősállatoknak, amelyek utódai tojásból kelnek ki. Viszonylag méretes állatok, egyes egyedek súlya elérheti akár a 16 kilogrammot is.

A dugong néven is ismert villásfarkú tengeri tehén Kelet-Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában és Új-Guinea trópusi partvidékén őshonos. Az állat hossza elérheti a négy métert, súlya pedig 200 és 900 kilogramm között mozog. Farkának csapkodásával hajtja magát a vízben. Többnyire magányosan, ritkán csoportokba verődve él.

A harántfogú gőték családjába tartozó axolotl őshazája Mexikó. A 28-35 centiméter hosszú állat színe eredetileg szürkésbarna, testét sötétebb és világosabb foltok tarkítják.
Természetes környezetben az axolotlok ragadozó életmódot folytatnak: kedvenc eledeleik közé tartoznak a vízi férgek, csigák, rákok és a kisebb halak.

Az újvilági vakondok alcsaládjába tartozó faj az Egyesült Államok észak-keleti államaiban és Kanada dél-keleti partjainál őshonos. Nevét különlegesen előrenyúló orráról kapta, amin mindkét oldalon 11 rózsaszín csápocska, pontosabban igen érzékeny tapogató található.

A matamata Dél-Amerikában, Ecuadortól Peruig, Bolíviától Kolumbián át egészen Venezuela északi részéig elterjedt teknősfaj. Külső megjelenése – elsősorban különleges, kőhöz hasonlító páncéljának köszönhetően - segíti, hogy teljes mértékben beleolvadjon a környezetébe. Érdekes páncélja és bőre miatt cafrangos teknősként is emlegetik.

A tengeri sárkány nagymestere az álcázásnak. A dél-ausztrál tengerek lakója testével – amely növényszárakra és levelekre hasonlít – olyan tökéletesen beleolvad a környezetébe, hogy sokkal inkább növénynek néz ki, mint állatnak. Teste 40-45 centiméter hosszú. Gerinctelen élőlényekkel táplálkozik, melyeket szívókaszerű szájával szippant be.