Állati szerelem

Az állatvilág tagjai annyira változatosak és különbözők az egysejtű papucsállatkától az óriásbálnáig, hogy nem csoda, rengeteg érdekességgel, furcsasággal találkozunk akkor is, ha a szaporodásukat vesszük szemügyre.

Ezek közül a számunkra olykor lenyűgöző, máskor meghökkentő vagy szinte hihetetlen párzási rítusok, szexuális teljesítmények közül válogattunk össze írásunkban egy csokorra valót.

A méret a lényeg?

A rangsorban élen álló, kifejlett hím gorilla, az úgy nevezett ezüsthátú, hatalmas termetű állat. Magassága elérheti a 185 centimétert, tömege a 300 kilogrammot. Az ezüsthátú 5–30 nősténnyel él egy csoportban, amelyekkel egész évben párzik. Ki gondolná, hogy egy ilyen tekintélyes állatnak alig 4 cm-es a pénisze? A jelek szerint azonban a gorillanőstények ennyivel is beérik, igaz a termetes hím nem is hagy nekik esélyt a hűtlenkedésre.

A skála másik végén minden bizonnyal az argentin kékcsőrű réce áll, amelynek testmérete megegyezik bonyolultan megcsavarodott, dugóhúzószerű péniszének kinyújtott hosszával: nagyjából 42 cm-es. A pénisz vége puha, ecsetszerű, ezzel eltávolíthatja korábbi vetélytársának ondóját. Erre azért van szükség, mert a récék a párzási időszakban igencsak csapodár módon viselkednek.

Bizonyos tekintetben azonban a récéket is felülmúlja egy aprócska muslica, a Drosophila bifurca. Valószínűleg ennek a légynek a leghosszabb a spermiuma a világon. Az összecsavarodott spermium kiegyenesítve majdnem 5 centiméter hosszú, ami több mint ezerszerese az ember spermiuménak. Igaz, a muslica heréinek mérete a hím tömegének 11 százalékát teszik ki. Ez a hosszú spermium éppen befér a nőstény ivarszervébe, amely olyan, mint egy akadálypálya, ráadásul erős vegyi anyagokkal pusztítja el a nem elég életképes spermiumokat.

Egymáshoz láncolva

A horgászhalak a mélytengerek lakói. Közismertek olykor világító, csaliszerű függelékeikről, amelyeket szájuk előtt lóbálva vonzzák magukhoz a gyanútlan kis halakat. De nem ez az egyetlen különlegességük. Mivel idejüket az óceánok fenekén töltik, nem könnyű párt találniuk. A halak azonban bámulatra méltóan oldották meg ezt az evolúciós kihívást.

A tudósokat sokáig zavarba ejtette az a tény, hogy sosem fogtak ki hím horgászhalat. Ehhez társult még az furcsaság, hogy valamennyi nőstény horgászhal testén valamiféle parazitára hasonlító kinövést találtak. Csak sokára fedezték fel, hogy ez a dudor a hím hal maradványa.

A parányi horgászhalhímek emésztőrendszer nélkül jönnek a világra, ezért kikelésük után hamar kell találniuk egy nőstényt. Amikor ez sikerül, akkor a hím gyorsan berágja magát a nősténybe és egy olyan enzimet bocsát ki, amely megemészti a bőrét és teste örökre összeforr a nőstényével. Ezután a hím eltűnik, nem marad más csak egy kinövés a nőstényen. A nőstényen ott maradó „hím függelék” azután ikrázáskor kibocsátja spermáját és megtermékenyíti a petéket.

Szado-mazo és más „perverzitások”

Az ágyi poloska hímje nem tekinthető ábrándos lovagnak, aki elbűvölő módon próbálja levenni lábáról szíve hölgyét. Ellenkezőleg, még azzal sem bajlódik, hogy megkeresse párja ivarnyílását. Handzsárszerű párzószervével egyszerűen átszúrja a nőstény páncélját, és így juttatja be a testébe a spermáját. A tudósok szép szakkifejezést találtak erre: traumatikus inszemináció. Hát a nősténynek biztos elég megrázó élmény lehet.

Hogyan párzanak a tüskés sülök? A vicc szerint óvatosan. De nemcsak óvatosan, hanem elég bizarr módon is.

Először is a nőstény sülök csak évente 8–12 órán át érdeklődnek a szex iránt. Másodszor, a hím sül úgy udvarol a nősténynek a rövid szaporodási időszak alatt, hogy hátsó lábára áll, odatotyog hozzá, majd úgy két méterről hatalmas vizeletsugarat lövell rá, amellyel tetőtől talpig eláztatja szerelmét.

Ha a nőstényt nem hatotta meg a dolog, akkor visítozik és lerázza magáról a vizeletet. Ha azonban párzásra kész, akkor fölágaskodik és szabaddá teszi tüskétlen alhasát, s hagyja, hogy a hím hátulról rámásszon. (A sülök számára ez az egyetlen biztonságos pozíció.) Párzáskor a nőstény kielégíthetetlen. Egészen addig új és új közösülésre sarkallja a hímet, amíg az végképp ki nem merül. Ha a hím rosszul bírja az iramot, a nőstény otthagyja őt, és keres egy strapabíróbb hímet.

Végül nem maradhatnak ki összeállításunkból a közös szerelem bajnokai, a hímnős házas csigák, amilyen például az éti csiga. A csigák ivarszervei a nyakukon helyezkednek el, közvetlenül a szemnyél mögött. Már ez is elég bizarr, de most jön a java! A csigák hermafroditák, azaz mind női, mind hímivarszerveik vannak, de önmegtermékenyítésre nem hajlandók.

Mielőtt két csiga párzani kezdene, egymásba lőnek egy-egy kalciumtűt, az ún. Ámor nyilát. Korábban azt gondolták, hogy ezek a hegyes nyilak egyfajta táplálkozási ajándékok, mint egy doboz bonbon. A tudósok azonban ma már azt gyanítják, hogy a nyílon lévő nyálka egyszerűen lehetővé teszi, hogy a csiga több spermát raktározzon az ivarszervében.

A megcélzott csiga azonban nem örül ennek az „ajándéknak”. Sőt, a csigák párzáskor lökdösődnek egymással, nemcsak azért, hogy jobb „lövőhelyzetbe” jussanak, hanem azért, hogy elkerüljék a másik nyilát. Ezután maga a párzás már viszonylag gyorsan lezajlik.