• 2010.április 08.,08:55 | 
• Nagy Emese

•   |

Az állatok viselkedését máig sok titok övezi. Különösen azokét, amelyek évente több ezer kilométernyi utat tesznek meg például azért, hogy kicsinyeiket mindig ugyanott nevelhessék fel. Csodálattal és tisztelettel adózunk előttük, és minden évben repesve várjuk mi is az itt élő vándorokat, hogy elmondhassuk, hazajöttek. Pedig lehet, nem is ez az igazi otthonuk. Lássunk néhány rekordok könyvébe illő állatvándorlást!

Pompás királylepke
A leghosszabb távot teszik meg és a legtöbb ideig vándorolnak a rovarfajok közül. Az állatokat megfigyelők különleges felfedezésre jutottak, míg a kutatások folytak, több évszakon és lepkegeneráción keresztül. Elsősorban az volt meglepő, hogy áttelelésük titkos helyét csak 1975-ben fedezték fel. Eszerint, Közép-Mexikóban Oyamel fenyőerdőiben találnak téli menedéket.  Búvóhelyük azonban veszélybe került az embereknek köszönhetően. Az illegális fakivágások, erdőirtások és a sok kíváncsiskodó is közrejátszik ebben. Az okok között a természet maga is közrejátszik, például az el Nino jelenség, minek következtében telelő helyük vizes, havas lett. A szokatlan időjárás jócskán megtizedelte számukat.

var clicky = { log: function(){ return; }, goal: function(){ return; }}; var clicky_site_id = 194011; (function() { var s = document.createElement('script'); s.type = 'text/javascript'; s.async = true; s.src = ( document.location.protocol == 'https:' ? 'https://static.getclicky.com' : 'http://static.getclicky.com' ) + '/js'; ( document.getElementsByTagName('head')[0] || document.getElementsByTagName('body')[0] ).appendChild( s ); })(); 

Óriás gnúAz afrikai állatok vándorlásáról számos feljegyzés, dokumentumfilm készült már. Évente milliós nagyságrendben indulnak útjukra a gnúk és a zebrák. Minden februárban az óriás gnúk is elindulnak Tanzánia déli részén. A pontos indulás idejét a borjadzás ideje határozza meg. Körülbelül ötszázezer borjú indul évente első útjára, a fél millió zebra, két millió gnú és százezer másik állat társaságában megfelelő legelőt keresve. Az éhség és szomjúság jócskán megtizedeli az állatállományt útközben. A legnagyobb kihívást azonban a Mara folyó jelenti sebes folyásával, bő vizével és a benne hemzsegő krokodilokkal. A csaknem háromezer kilométeres útjuk során évente 250 ezer óriás gnú pusztul el. A csorda erejét bizonyítja, hogy még ezt a hatalmas pusztulást is túl tudják élni, fajuk fennmarad.

Vörös rákVan olyan idő, amikor elsőbbséget élveznek a közlekedésben. Amikor utakat zárnak le miattuk, hogy biztonságban vonulhassanak. Az Ausztráliához tartozó Christmas sziget, az Indiai óceánban fekszik. 1400 lakosa van, de nem erről híres, hanem az itt élő 120 millió vörös rákról. Szerencse, hogy ezek az állatok nem veszélyesek. Évente igazi szenzációt jelentenek, amikor több tízmillió állat vonul a tenger felé, ahova petéiket lerakják. Ilyenkor megbénul a szigeten a közlekedés. Amikor a tengeri lárva életük lezárul, visszavonulnak a szárazföld belsejében található esőerdőbe. Minden felnőtt nőstény 120 ezer tojást rak, elképzelni is nehéz a szaporulat pontos számát.

Sarki csérÉvente kétszer látnak nyarat, annyit utaznak. Kanada északi részéről repülnek délre, az Antarktiszra, majd ugyanezt a távot visszafelé is megteszik. Így évente hetvenezer kilométert repülnek. Ezek a madarak hosszú életűek, átlagosan harminc évig is élnek. Az életük során megtett távolság elérheti így a 2.4 millió kilométert, ami a Föld Hold távolságban mérve azt jelenti, hogy 5-6-szor tudnának oda-vissza repülni.

Rénszarvas (Tarándszarvas) A legjobban dokumentált vándorlási útvonalon haladnak. Érdekesség, hogy nem mindegyik tarándszarvas vándorol, és azok, akik vándorolnak, nem mindig azonos úton vonulnak. A választás többnyire az időjárástól függ, hiszen az határozza meg, hogy útközben milyen élelmet találhatnak. A három legnagyobb csorda más helyről indul el: Kanada északi részéről, az Arctic nyugati feléről Alaszkáról és a Tajmir félszigetről. 160-900 kilométeres távolságot vonulnak.

CsászárpingvinRóluk bizonyára már sokan hallottak a természetfilm sorozatoknak köszönhetően. Elképesztő, hogy miként tudnak alkalmazkodni azokhoz a zord körölményekhez, amikben élnek az Antarktiszon, a hideghez és sötétséghez. Körülbelül harminc család él, számuk azonban állandóan változik, az időjárásnak köszönhetően, illetve attól függően, hogy milyen távolságot kell megtenniük a fészekrakó helyükig. Ez a távolság ugyanis változik, hiszen a jég állandóan beljebb húzódik.

SzürkebálnaŐk is a hosszútávú vándorlók közé tartoznak. A turisták kedvenc látványossága, követni a vonulásukat Kalifornia partjainál. Nem tömegesen, hanem csoportosan mennek, és maximum 16-an tartoznak egybe. Évente 18 ezer kilométernyi távot tesznek meg, hogy a nőstények a nyarat Alaszka partjainál töltsék, ahol kicsinyük a világra jön. Érdekesség, hogy 1988-ban nemzetközi összefogás mentett meg több, a jég fogságába került állatot. Amerikai és orosz mentőegységet igyekeztek utat, vagyis jeget törni számukra, hogy folytatni tudják útjukat.