Szeretettel köszöntelek a ÁLLATKERTEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÁLLATKERTEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ÁLLATKERTEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÁLLATKERTEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ÁLLATKERTEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÁLLATKERTEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ÁLLATKERTEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÁLLATKERTEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A sarki lúd
A sarki lúd (Chen caerulescens) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Egyes rendszerezések az Anser nemhez sorolják Anser caerulescens néven
Észak-Amerika és Szibéria északi részén fészkel, telelni délre vonul eljut Mexikóig, de kóborlásai során több országban is előfordul. Tundrák, mocsaras területek lakója. Japánban és Kínában is vannak telelő kolóniái.
AlfajaiTesthossza 60-75 centiméter, a szárnyfesztávolsága 150 centiméteres, testtömege 2500-4000 gramm. Szárnyainak a végét kívéve tollainak a színe fehér. Csőre rövid és piros. Két féle szín változata van, a teljesen fehér és egy kék színű.
ÉletmódjaTársas, vonuló madár. Gyökerekkel, gumókkal, rügyekkel és levelekkel táplálkozik, de rovarokat is fogyaszt. A sarki lúd rendszerint 3 évig is él, de fogságban 15-20 évig is tartható.
Szaporodása
Az ivarérettséget 2-3 éves korban éri el. A költési időszak június közepétől kezdődik. Talajmélyedésbe készíti fészkét, melyet levelekkel és pehelytollakkal bélel ki. A fészekalja 4-6 krémszínű, fehéres tojásból áll. A tojó 22-23 napig kotlik, eközben a hím őrködik. A kis sarki lúdak körülbelül 40 napos korban önállóvá válnak. A sarki lúdak nagy kolóniákban költenek
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.
A sarki róka
A sarki róka (Alopex lagopus) az Északi-sarkvidék szép fehér, a hóban kiváló rejtőszínű bundájáról ismert ragadozója a kutyafélék (Canidae) családjából. Egyes rendszertanok szerint nemének egyetlen faja; mások a Vulpes, illetve a Canis nembe sorolják.
Észak-Amerika és Eurázsia északi területein, valamint Grönland és Izland szigetén fordul elő, a hideg, fátlan tundrák jellegzetes állatfaja. Gyakorta a vízpartok közelében tartózkodik. Elterjedési területének nagyságát a jégpáncél kiterjedése és a rendelkezésére álló táplálékmennyiség is befolyásolja.
A sarki rókák meglehetősen kis termetű állatok: magasságuk 25–30 centiméteres, testhosszuk pedig átlagosan 55–70 centiméter hosszú, amihez kb. 30 centiméteres farok kapcsolódik; testtömegük 2,5–8 kilogramm között mozog.
Füleik a hőleadás csökkentése érdekében meglehetősen kicsik, és egész testüket dús szőrzet borítja. Még talpuk is szőrös, innen ered a faj tudományos neve (lagopus = nyúllábú).
A sarki rókát tömött bunda borítja, melyet évente kétszer vált. Két természetes színváltozat ismert, a „fehér” és a „kék”. A „fehér” változat a domináns, a vadon élő állomány 99%-a telente hófehér, nyaranta viszont világosszürkés barna, a hasi tájékon fehéresszürkébe hajlóan. Az elsősorban szigeteken elterjedt „kék” árnyalatú egyedek telente ezüstös szürkéskék, nyaranta csokoládébarna szőrzettel rendelkeznek.
A sarki rókák alapvetően más állatokra vadásznak, táplálékuk zömét lemmingek teszik ki. Előfordulási területük kiterjedése és példányszámuk is nagyban függ a rendelkezésre álló rágcsálók mennyiségétől. A lemmingek mellett sarki nyulakat, madarakat és tojásaikat, illetve dögöket – többek között az alkalomadtán rá is vadászó jegesmedve táplálkozásának maradékait – fogyaszt. Március-áprilisban a gyűrűs fókák hóba vájt gödrökben hagyott borjaira is vadászik.
A nyári időszakban igyekszik minél több zsírt felhalmozni, az ínséges téli hónapokban ez tartalékként és szigetelésként egyaránt nagy szolgálatot tesz neki.
Nyári bundás sarki róka
A sarki róka monogám, a párok rendszerint együtt maradnak a március-áprilisi párzási időszakon kívül is. A vemhesség 49-56 napig tart, ez követően egy szülők által hóba ásott vagy sziklamélyedésben kialakított üregben jön világra a 6-12 vak, 50-150 grammos tömegű kölyök. A kicsinyek felnevelésében mindkét szülő részt vesz. A szoptatás mintegy egy hónapig tart, a kölykök 2-3 hónaposan válnak önállóvá.
Amennyiben a táplálékmennyiség biztosított, az utódok sok esetben szüleikkel maradnak a következő évben, hogy segítsenek felnevelni a következő almot. Ilyen esetekben kiterjedt, komplex járatrendszerek jöhetnek létre.
Sarkiróka-kölyök („kék” változat. Alaszka)
A faj az ivarérettséget egyéves korára éri el. Életkora rendszerint nem haladja meg a tíz évet.
Az emberiség érdeklődését régen felkeltette a gyönyörű, tömött sarkiróka-bunda, ezért a fajt mindig is intenzíven vadászták. A 19. századtól kezdve telepeken is tenyésztik őket, melyek az eredeti élőhely közelében, az északi területeken vannak, mert délebbre romlik a bunda minősége. Egyes területeken (elsősorban Izlandon) a farmerek vadásszák, mert károkat okoz a juhállományban.
Az állatvédő szervezetek tiltakozása ellenére a szőrméért folyó rókatenyésztés a mai napig virágzik, de a faj vadonbeli állományait immár sok helyütt törvény védi. Az elszigetelt területeken élő állatok a híradások szerint rendkívül kíváncsiak, gyakran a kutatók közvetlen közelébe merészkednek. Állatkertekben gyakori, rendszerint szaporodik is.
vörös róka télen
A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a sarki róka nem veszélyeztetett. Ez elsősorban az újabban hozott védelmi intézkedéseknek, a faj nehezen megközelíthető, hatalmas területet felölelő élőhelyének és alkalmazkodóképességének köszönhető. Egyedül Skandinávia területén van visszaszorulóban, mert a vadászati tilalom és a védelmi intézkedések ellenére konkurense, a vörös róka mindinkább kiszorítja onnan. Izlandon a juhpásztorok már régóta vadásszák, mert megkárosíthatják az állatállományt.
Hóbagoly
A hóbagoly (Bubo scandiacus) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. 2002-ig a Nyctea nemhez tartozott, melynek egyetlen képviselője volt. Taxonómiailag eléggé izolált fajnak tartották, bár az uhufajokkal való közeli rokonságát már régóta tudták a rendszerezők. A 2002-ben lefolytatott molekulabiológiai vizsgálatok kiderítették, hogy valójában a Bubo nemhez tartozik. A nemen belól legközelebbi rokon fajai az amerikai uhu (Bubo virginianus) és a Magellán-uhu (Bubo magellanicus). (Néhány régebbi rendszer még a régi alakot Nyctea scandiaca használja.) Külső megjelenésében az uhu fajoktól főleg a fehér tollazatával és a tollakkal borított csűdjével és lábujjaival különbözik. Ezek a bélyegek a sarkvidéki klímához és élőhelyhez való alkalmazkodás folyamán alakultak ki a fajnál.
Méretben majdnem eléri az uhu (Bubo bubo) nagyságát. A kifejlett egyedek testhossza 55-66 centiméter, szárnyfesztávolsága 145-165 centiméter. A tojó egy ötödével nagyobb, mint a hím. A hím egyedek 55-60 centiméter hosszúak, míg a tojók 63-66 centiméteresek is lehetnek. A Testtömeg alakulása is hasonló a két ivarnál. A kifejlett hóbagylok tömege 1,6-2,5 kilogramm közötti. A kisebb testű hímek tömege 1600-1700 gramm, míg a testesebb tojók elérhetik a 2100-2500 grammot is. A hím tollazata majdnem teljesen fehér. A tojó tollazata fehér sötéten mintázva, ami jó álca költéskor. A fiókák tollazata szürke színű. Feje - mint minden bagolyfajé - kerek. Fekete csőrének tövét sűrűn beborítják az apró pehelytollak. Szemei sárga színűek. Lábait egészen a lábujjakig sűrű, fehér tollazat borítja. Ezzel a tollazattal mintegy hócipőszerűen védi lábait a ideg ellen, miközben a havon ül. HangjaA hóbagoly a költési időszakon kívül nagyon hallgatag madár. A párkeresés során a hímek elég hangosak. Főleg egy hangos, érdes hangzású károgáshoz hasonló hangot és egy mély hangzású "hu" hangot adnak ki, mely a tojókat hívja és a revír foglaltságát is jelzi a többi hím egyed felé. Ezen hívóhangot a tundrán több kilométeres távolságból is hallani lehet. A párkeresési időszak alatt a tojó is ad ki olykor károgó jellegű hangot, de ez mindig jóval halkabb, mint a hímek kiáltása. Ezeken kívül többféle hang is szerepel a hóbagoly hangrepertoárjában. A fiókák sziszegő hangon követelik az ételt a szülőktől. A szülők kotkodácsolásra emlékeztető hangon hívják fel a veszélyre a fiükák figyelmét és hangos hangon kiáltoznak, ha költés közben zavarják meg őket.
him hóbagoly tojó hóbagoly
A bagolyfélék családjából a hóbagoly él a legészakabbra és az egyetlen faj a családból, amelyik a tajgaövnél északabbra költ. Az északi-sarkkör területén költ cirkumpolárisan, Izlandtól és Skandináviától keletre Kelet-Szibériáig, valamint Alaszkában, Kanadában és Grönlandon is. Költőterületének legdélebbi pontja Norvégia magashegységi területein van. 1967 és 1975 között a Shetland-szigeteken is költött. Elterjedési területén belül olykor jelentős mértékben vándorol, ott költ, ahol kellő mennyiségű táplálékot talál. Elsősorban fő táplálékállatainak, a lemmingek mennyiségének függvényében fordul elő egy adott területen. Állandó jelleggel nem vonul, de különösen hideg, hóban gazdag teleken, vagy ha lemmingek populációja a gradáció után összeomlik délebbre vándorolhat. Elsősorban a fiatal, még párba nem állt madarak elég kóborló természetűek. Időnként előfordulhatnak kóborló egyedei Oroszország középső részén, Közép-Ázsiában, Mandzsúriában vagy az Amerikai Egyesült Államok északi tagállamaiban is. Néha egy-egy egyed Közép-Európában is feltűnik, de sosem maradnak tartósan ennyire délre a költőterületektől. Gyér növényzetű, nyílt területeken, tundrán, füves, lápos területeken fordul elő, az erdős élőhelyeket többnyire elkerüli. ÉletmódjaElsősorban szürkületkor, de nappal is jár vadászni. Többnyire magányosan él. A szaporodási időben erőteljesen territoriálisak, a területüket a hímek hangjelzéssel és fenyegető testtartással védelmezik vetélytársaikkal szemben. A territórium nagysága a területen fellelhető táplálékmennyiségtől függ. A hóbagoly elterjedési területének nagy részén költözőmadár, télen a hideg északi területekről délebbre vándorol. Természetes ellenségei a rókák, farkasok és a nagy termetű ragadozómadarak. A hóbagoly ragadozó, táplálékát elsősorban kis termetű rágcsálók, péládul (lemmingek, egerek, patkányok, mókusok és egyebek) alkotják, de elkapja a nagyobb termetű nyulakat is. A nála kisebb termetű madarak sincsenek biztonságban tőle, hiszen a fácánokat, havasi hófajdokat, récéket, ludakat, sirályokat és énekesmadarakat is elfogyasztja. Alkalmanként halat is zsákmányol, de nem veti meg a dögöt sem. Vadászat során egy nyílt terület legmagasabb pontján várakozik a közelben felbukkanó prédára. Lényegében teljes vadászterületét belátja egy helyben ülve, hiszen fejét 270°-ban képes körbefordítani. A nem emészthető csontokat, szőrt, tollazatot nagyméretű, hengeres köpet formájában öklendezi vissza. SzaporodásaEgész életre szóló párkapcsolatot alkot. Két évesen lesz ivarérett, a költési időszak májustól szeptember közepéig tart, a pontos idejét a táplálék bősége határozza meg. A hím az udvarlás során előbb egy "légi bemutatót" tart, gyakran zsákmánnyal a csőrében vagy a karmai között. Majd a földre leszállva folytatja a násztáncot, melynek végén zsákmányát a nőstény elé helyezi. Ritkán előfordul az is, hogy a zsákmányt repülés közben adja át a tojónak. A hím által foglalt territóriumban a nőstény választja ki a fészek helyét, mely valamilyen kisebb magaslat, dombocska. A nőstény ennek a kis magaslatnak a felszínén kis mélyedést kapar, és ebbe rakja tojásait anélkül, hogy bármivel kibélelné. A tojó 3-11 sima, csillogóan fehér tojást rak, melyen 32-34 napot ül. A tojó az első tojás lerakása után már ül a tojásokon. A kikelt fiókákról mindkét szülő gondoskodik. Azokban az években, amikor kevés a zsákmányállat, a hóbagoly lemond a költésről, és nem nevel utódokat. A fiókák körülbelül 25 nap után kezdenek repülni, és 5-7 hetes korukban kezdenek el saját maguk vadászni. Fiókáit agresszívan védi, még az emberre is képes rátámadni a saját revírjén belül. Szabadon 15 évet él, de fogságban elérte a 28 évet is. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon rendkívül ritka kóborló. Természetvédelmi helyzeteA hóbagoly populációja stabilnak tűnik, a becslések szerint a vadon élő állománya mintegy 290 000 egyedre tehető. Az ember vadászik rá húsáért, valamint trófeájáért is. A hóbaglyokat gyakran éri baleset az emberi tevékenységekből adódóan, elütik őket, illetve magasfeszültségű vezetékeknek repülnek. Korábban Kanadában a telelőterületen nagyszámú egyedet lőttek le, elsősorban trófea céljából. Ma ott hivatalosan védett faj, de illegális kilövések kis számban, de olykor ma is előfordulnak. Alaszkában és Kanadában a sűrűbben lakott részeken elé gyakori a tehergépjárművekkel való ütközés. Ez azonban lényeges nem befolyásolja a faj adott régióban élő állományát. Skandináviában egy enyhén fogyatkozó trend figyelhető meg a hóbagoly állományában, ami részben a klímaváltozásra vezethető vissza, részben pedig az élőhelyeken a fokozódó emberi zavarással lehet összefüggésben. A fajt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem veszélyeztetett” kategóriába sorolja. A fenti veszélyforrások ellenére elterjedési területe óriási és még nagyon sok ember által alig háborgatott részei vannak, ahol a faj biztonságban élhet. Hóbagoly az állatkertekben A hóbaglyok a sarkvidékek élővilágának egyik leggyakoribb képviselői az állatkertekben, mint az egyetlen bagolyfaj, mely az arktikus körülményekhez alkalmazkodott. Az állatkerti ismeretterjesztésben a nappali életmódhoz való alkalmazkodása révén tölt be fontos szerepet, mely a legtöbb bagolyfajtól megkülönbözteti. Az európai állatkertekben az egyik leggyakrabban látható bagolyfaj, Magyarországon is több helyen találkozhatunk vele: így a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban, a Nyíregyházi Állatparkban, a Debreceni Állatkertben és a Győri Állatkertben is látható. ÉrdekességA hóbagolyról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon. Hóbagoly a gúnyneve Boross Péter volt miniszterelnöknek.[2] Hedvig (Harry Potter), Harry Potter baglya egy hóbagoly J. K. Rowling regénysorozatában.
a sorozat folytatódik!!!....
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!