A foltosfarkú lápiszitakötő akkor is halálra rémülhet ellenségétől, ha az nem tudja elkapni
Fotó: Shannon J. McCauley

„Már eddig is sokat megtudtunk arról, hogy ezek a válaszreakciók hogyan hatnak ragadozó és zsákmánya viszonyára” – mondja Locke Rowe professzor, az Ökológia és Fejlődésbiológia Tanszék (EEB) igazgatója, a Toronto Egyetem egyik tudományos központjában folyó kutatás társvezetője.

„Egyre többet tudunk arról, hogyan reagálnak az állatok a stresszhelyzetekre – például a ragadozók jelenlétére, illetve más, a természet vagy az ember által előidézett zavaró körülményekre. Arra kell rájönnünk, hogy a stressz növeli a halál kockázatát, mert csökkenti az ellenálló képességet olyan fertőzésekkel szemben, amelyek normál esetben nem okoznának halált”– mondja Rowe.

Shannon McCauley frissen doktorált kutató, illetve az EEB két professzora, Marie-Josée Fortin és Rowe a foltosfarkú lápiszitakötő (Leucorrhinia intacta) fiatal lárváit egy speciális akváriumban nevelték fel, elkülönítve a szitakötők ragadozóitól úgy, hogy a szitakötők látták és szaglásukkal is érzékelték a ragadozókat, de azok nem tudták megenni őket.

„A kísérlet meglepő eredménnyel járt. A szitakötők nagyobb arányban pusztultak el, amikor ragadozóikkal kellett megosztaniuk az élőhelyüket” – mondja Rowe. A halak és vízirovarok látványának kitett lárvák halálozási rátája 2,5–4,3-szor magasabb volt azokhoz képest, amelyek nem látták a ragadozóikat.

Egy második kísérletben a halak közelében átváltozó lárvák 11 százaléka pusztult el az átváltozás során, mielőtt a lárvabőrből kibújva elnyerték volna kifejlett alakjukat. Ugyanez az arány a halak zavaró jelenléte nélkül 2 százalék volt. „Hagytuk, hogy a fiatal szitakötők imágókká (kifejlett egyedekké) alakuljanak. Azt találtuk, hogy azok a szitakötők, amelyek halak közelében nőttek fel, nagyobb eséllyel voltak képtelenek a sikeres átváltozásra: a folyamat során többen pusztultak el” – mondta Rowe.

A kutatók feltételezik, hogy az eredmény minden élőlényre igaz lehet, amely stressznek van kitéve. Kísérletüket a stressz halált előidéző hatásáról modell értékűnek tartják a további kutatásokhoz.

A kutatás eredményét összefoglaló cikk „Nem halálos ragadozók halált kiváltó hatása” címen az Ecology folyóiratban jelent meg, de jelentőségét a Nature is kiemelte. A kutatást a Canada Research Chairs nevű kutatói program, valamint a kanadai Természettudományi és Műszaki Kutatási Tanács (NSERC) támogatta, illetve McCauley posztdoktori ösztöndíja fedezte.

Forrás: ScienceDaily