Egy fantasztikus élő kövület, a hidasgyík fészkére bukkantak Új-Zélandon a wellingtoni Karori-rezervátum munkatársai. Szakértők szerint 200 éve ez az első ilyen eset.

Három esztendeje az új-zélandi főváros közelében hozták létre a mintegy 250 hektáron elterülő Karori-rezervátumot, amelynek elsődleges feladata a helyi őshonos, a fehér emberek megjelenése óta viszont veszélybe került fauna megmentése, madarak, hüllők és más állatok tenyésztése. A rezervátum munkatársai itt bukkantak egy élő kövület, a hidasgyík vagy maori nevén tuatara fészkére, amely 4 pingponglabda méretű, bőrhártyával bevont fehér tojást is rejtett. A lelet azért számít rendkívülinek, mert 200 esztendeje senki sem talált ilyen fészket, és végre itt egy konkrét bizonyíték, hogy a rezervátumba betelepített hidasgyíkok szaporodnak, jelentette ki Rouen Epsom, a Karori szakértő biológusa. A Karori-rezervátum munkatársai szerint a fészekben talált tojásokból márciusig bármikor kikelhetnek a kis tuatarák.

A hidasgyík (Sphenodon punctatus) különleges hüllő, élő kövület, amely a triász időszak óta, 225 millió éve fönnmaradt. A kifejlett állat mintegy 80 cm hosszú, alakja és külleme a sárkánygyíkokra emlékeztet, különösen a háti oldalán lévő taraja miatt. A tuatarának szabadon álló, tehát a gerincoszloppal nem érintkező hasbordái is vannak, ami a dinoszauruszok jellegzetessége volt. További különlegessége az állatnak, hogy felső állkapcsában két sorban helyezkednek el a fogai, azonban kétségkívül a legfurcsább tulajdonsága, hogy három szeme van. A harmadik szemével nem lát, a feje tetején helyezkedik el, és bőr fedi. Általános tudományos vélekedés szerint a szem azt a célt szolgálta, hogy segítségével a napsugarak energiáját fölhasználva D-vitamint termeljen. A lassú mozgású hidasgyík akár száz évig is elélhet, ám ennek ellenére veszélyeztetett faj. Bár látta a dinoszauruszokat, tanúja volt kihalásuknak, átélte az emlősök felvirágzását, átvészelte a jégkorszakokat, a 18. században száma alaposan megfogyatkozott, és a kihalás szélére került. Ez elsősorban az élettér beszűkülésével, és az európaiak által Új-Zélandra behurcolt patkányok elszaporodásával függ össze. A hidasgyíkok ma a már említett rezervátumon kívül szigorú védelem alatt élnek 32 kis, Új-Zélandhoz tartozó szigeten.