Puszta véletlenségből kanadai kutatók élő, hideg vízi korallok zátonyát fedezték fel Grönland déli részén.

Számos korallfaj él Grönlandon, ám ez az első alkalom, hogy igazi zátonyt fedeznek fel. Az újonnan felfedezett képződmény Ivittuuttól délre, a Cape Desolationnál (Elhagyatottság-foka) található mintegy 900 méteres mélységben egy olyan helyen, ahol nagyon erősek az áramlatok, így nehezen is közelíthető meg. Ez azt is jelenti, hogy egyelőre nagyon keveset tudnak róla és a rajta élő organizmusokról.

A zátonyt véletlenül fedezték fel, amikor egy kanadai kutatóhajónak vízmintákra volt szüksége. Amint a műszereket leküldték 900 méterre, azok teljesen összetörve érkeztek fel. Szerencsére számos törött korallágat is magukkal hoztak, így elárulták, mi felelős pusztulásukért.

Egy másik kanadai kutatóhajó is visszatért tavaly ősszel a régióba, hogy kamerájával közelebbről is megvizsgálja a képződményt. A korallzátony a kontinentális talapzaton nyugszik, ott, ahol az elég meredek és nagyon erősek az áramlatok.

Helle Jørgensbye, a Dán Műszaki Egyetem DTU Aqua intézetének doktorandusza, a csapat tagja elmondta, sikerült néhány felvételt készíteniük, amit aztán majdnem el is veszítettek, mert a kamera nagyon gyorsan beakadt valamibe a mélységben.

„Évek óta tudjuk, hogy vannak korallzátonyok Norvégiában és Izlandon, részletes kutatások is zajlanak a norvég zátonyokon, de Grönlandról nem sok információnk volt. Norvégiában a zátonyok 30 méter magasra és több kilométer hosszúra is megnőnek. A nagy norvég zátonyok több mint 8000 évesek, ami azt jelenti, hogy talán már akkor elkezdtek növekedni, amikor a jég a legutóbbi jégkorszakot követően eltűnt. A grönlandi zátony valószínűleg kisebb és még nem tudjuk, hány éves” – magyarázza. A kutató reménykedik benne, hogy a közeljövőben alaposabban is szemügyre veheti.

Hozzátette, nem érte őket teljesen váratlanul egy korallzátony felfedezése Grönland déli részén. „Vannak zátonyok a Grönlandot övező országokban, és a nyugati partot elérő Golf-áramlat hatása miatt a tengervíz hőmérséklete körülbelül 4 fok, ami elég meleg a korallok boldogulásához. A sziget számára viszonylag meleg hőmérséklet mellett, a zátonyoknak erős áramlatokra is szükségük van, eme tényezőknek pedig mindegyike fennáll Grönland déli részén” – magyarázza.

A korallzátonyok fontos élőhelyek a halaknak, mivel nagy mennyiségű táplálékot és számtalan búvóhelyet kínálnak. A grönlandi zátonyt Lophelia korallok alkotják. A nyugati part több régiójában számos egyéb faj is megtalálható, ezek azonban mind „egyedülálló” korallok és nem alkotnak zátonyokat.

Normál esetben a korallzátonyokat főleg a trópusokhoz társítjuk, de valójában a hideg vizekben is megtalálhatóak. Míg a trópusi zátonyok túlélése a fénymennyiségtől függ, a hideg vízi zátonyok teljes sötétségben élnek, olyan mélységekben, ahová a nap sugarai soha nem érnek el. Mindazonáltal rengeteg színpompás lakosuk van, valamint többfajta élőlény él bennük.

A korallzátonyokat hatalmas kolóniákban élő, apró korallpolipok ezrei építik fel, melyek egy közös mészkővázat hoznak létre. Míg a meleg vízi korallok a növekedéshez szükséges energia egy részét a velük szimbiózisban élő, fényfüggő zöld algáktól kapják, a hideg víziek összes tápanyagukat az elfogott apró állatokból nyerik ki. Ennélfogva nem függenek a fénytől és nagyobb mélységben is elélnek.

Forrás: ScienceDaily

GreenProfit – hirado.hu