Varánusz

Sárkányok csak a mesékben vannak. Vagy mégsem? Nemsokára egy igazi csúcsragadozó érkezik Budapestre, egy komodói varánusz. Ha majd látogatható lesz a Fővárosi Állatkertben, érdemes az alábbi ismeretekkel felvértezve közelíteni új élőhelyéhez.

A három méteresre is megnövő óriás a legnagyobb ismert gyíkféle a világon. Alkata és élénksárga, villás nyelve, amit gyakran kilövell, valóban a mesék lángot okádó sárkányára emlékeztet. Nincs természetes ellensége, termete tiszteletet parancsol, és az emberre is veszélyes. Így nem kell attól tartani, hogy hobbikedvencként hamarosan széles körben el fog terjedni a terraristák körében.

A fajt 1912-ben fedezték fel a tudósok. Természetes élőhelye pár szigetre korlátozódik Indonéziában. Szaglása kitűnő, ám fogai gyengék, alig alkalmasak a rágásra. Persze nem kell félteni a földi sárkányt, gond nélkül felfalja egy dög húsán kívül annak koponyáját is. Sőt arra is volt példa, hogy embereket gyilkolt, így az őslakosok inkább csak távolból csodálják.

Vadászati módszere igen érdekes. Nem fárasztja magát azzal, hogy a zsákmányállatot kilométereken keresztül üldözze. Számára az is elegendő, ha elbújik, majd egy alkalmas időpontban fedezékéből előjőve óvatlan áldozatát hirtelen megharapja, majd elengedi. Hogy miért? A nem mindennapi hüllő harapása halálos, vérmérgezést okoz. Szájában olyan baktériumok vannak, amelyek a harapási sebbe kerülve azonnal megkezdik "munkájukat", és az áldozat nem menekül: hamarosan elpusztul. A varánusznak pedig nincs más dolga, mint megvárni, míg az áldozat végzete beteljesül, majd kényelmesen nekiállni a lakomának. Érdekes módon az ő szervezetét ezek a vérmérgezést okozó baktériumok nem betegítik meg.

Étrendje elég változatos, mivel megeszik szinte bármit, tojásokat, rovarokat, csigákat, de rágcsálókat és dögöket is. Fiatal korában még főleg ízeltlábúakat fogyaszt, aztán ahogy nő, egyre nagyobb állatokat zsákmányol. Bekapja a mérgező százlábúakat is. Erős a kannibál hajlama: kisebb fajtársai is beillenek étrendjébe.

Nappal a folyókat és patakokat beárnyékoló, nagyobb fák között leskelődik madarakra, kisebb gyíkokra, néha nagyobb rágcsálókra, például patkányokra. A varánusz a mangróve mocsarak jellegzetes képviselője, ahol elhullott haltetemeken kívül a legnagyobb rákokkal is elbánik, ha éhes. Ha megzavarják, azonnal a vízbe ugrik.

Ha kedvezőnek találja a körülményeket, az emberi települések közelében is tanyát üt, és a baromfiudvar vakmerő fosztogatójává válik. Ha elcsípik, fogaival, karmaival és farka hatalmas csapásaival védekezik. Néhány délkelet-ázsiai faluban idomítják és baromfikat lopatnak vele, mivel könnyedén átjut minden mászható akadályon. Elég jól szelídíthető, főleg, ha már kis korban rendszeresen foglalkoznak vele, bár rendkívül nagy helyigénye miatt nem mindenki próbálkozhat tartásával. A varánuszok sok indiai település vágóhídjának közelében rendszeresen összegyűlnek a folyópart lábánál, a maradék húsra várva.

A varánuszt territoriális viselkedés jellemzi: a hímek hevesen védelmezik területüket. Ha sarokba szorítják, farkának csapásaival védekezik, és ha ez sem segít, halottnak tetteti magát. Az ínséges száraz évszakot végigkoplalja, ezalatt testsúlyának akár tizedét is elvesztheti. Ehhez az esős évszakban gyűjt zsírtartalékot.

Alapvetően magányos állat. Az esős évszakban párzik - ilyenkor, ha egy hím talál egy nőstényt, akkor annak nyakát harapdálva és karmolásokkal készteti párzásra. A nőstény üregeket ás, majd azokba egyenként legfeljebb tizenöt, összesen húsz-ötven tojást rak. Ezekből a kis gyíkok - a hőmérséklettől függően - öt-hat hónap múlva kelnek ki, sokszor valamennyi tojásból. A kis varánuszok gyorsan fejlődnek, főleg az első két hónapban. A varánusz érdekessége, hogy szűznemzésre is képes, így a nőstényeknek nincs feltétlenül szükségük hímre a szaporodáshoz.

Húsát a kínaiak megeszik, háját és máját pedig orvosságnak minősítik. Ezért - és jó minőségű bőre miatt - állománya jelentősen megfogyatkozott, ráadásul sokat fognak be az USA hüllőbörzéi számára, ahol keresett hobbiállat lett. Állatkertekben gyakori faj, de nagy méretei miatt csak ott tartják, ahol erre elég a hely.

Ezidén már a budapesti állatkertben is tarthatnak majd egy szép nagy példányt. Egész Európában csupán 12 állatkert büszkélkedhet hasonló lakóval, kontinensünk zoo-iban mindössze 30 varánusz található.