szerző: Balogh Géza

Van homoki, havasi, erdei, sarlós csőrű, fehér szárnyú, rövid ujjú meg szerecsenpacsirta is, de mi magyarok a búbos, s még inkább a mezei pacsirtára gondolunk. Ezt mondják szántókának, csücsörgőnek is, mindenesetre egyike a Kárpát-medence legnépszerűbb madarainak. A tavasz várva várt hírnöke, akit nagy költőink, Arany, Petőfi, Tompa is többször megénekeltek. A népies költészetben is gyakran szerepel. Egyik legszebb hangfestő versikénk éppen a mezei pacsirta énekét adja vissza találóan: „Dícső-dícső-dícső / Kikelet-kikelet / Kivirít-kivírít / A virág mind.”

Énekükkel ellentétben a pacsirtafélék küllemre egyáltalán nem feltűnőek: erőteljes, verébalkatú madarak, csakhogy a szabad térségeket szeretik. Az északi vidékeken élők valamennyien vándorok, míg a délibb területek lakói kitartanak a szülőföldjükön, de azért szívesen csatangolnak. A fészekre nem sok gondot fordítanak, a kialakításában nagy szerepe van a domborzatnak: gödröcskékben, talajrepedésekben, állatnyomban, trágyadombok mellett építenek fészket, melyet olykor a zivatar utáni elöntés veszélye fenyeget. Az első fészekalja négy-öt, a második három-négy tojásból áll. Csak a tojó kotlik. A költési idő tizenkét-tizenhárom nap, a fiókákat minkét szülő eteti. Visszatértükkor sohasem a fészek peremére szállnak, hanem attól kicsit távolabb landolnak, így nem vezetik az utódok nyomára a ragadozókat. A fiókák háromhetes korukra tanulnak meg repülni.

Táplálékukban a gyommagvak és a rovarok játsszák a főszerepet, ezért gazdaságilag is rendkívül fontos a szerepük. Ma még szerencsére szép számban élnek nálunk: becslések szerint öt-hétszázezerre tehető a pacsirtapárok száma. Itt nem is fenyegeti őket veszély, nem úgy, mint egyes déli államokban. Bár néhol már arrafele is védenék a pacsirtákat, de sok helyütt még ma is irtják szegényeket – merthogy a húsuk első osztályú csemege az ínyenceknek.

Pipiske, a bóbitás rokon. A búbos pacsirta első látásra különbözik mezei pacsirta rokonától zömökebb alakja, s főleg felálló bóbitája miatt. Éneke változatos, de azért nem lehet összevetni a mezeiével. Egész évben nálunk marad. Tápláléka igen változatos; főként rovarral él, ínségesebb időkben beéri gyommagvakkal. Népies nevei: butykás kató, bubos pityer, pipiske.