Az biztos, hogy a ligerek és a tigonok nagyon is valóságosak. A liger az oroszlán apa és tigris anya sarja, míg a tigon tigris apa és oroszlán anya kölyke. Annak ellenére, hogy ezek a nagymacskák keverék fajok, különleges állatok, sajátos jellemvonásokkal, amelyek révén nagyban eltérnek a szüleiktől.
liger-macskak






ö a Herkules...


A liger a legnagyobb macskaféle a világon

A ligerek az állatvilág cirkuszának látványosságai. Hatalmas méretűek, legtöbbször mindkét szülőt túlnövik, továbbá világszerte hatalmas tömegeket tudnak bevonzani a bevételéhes állatkertekbe és cirkuszokba. Amikor ezek az emberi beavatkozással létrejött „teremtmények” felbukkantak, a tudósoknak nem sikerült kiötleniük semmilyen tudományos, latin elnevezést számukra. (Az oroszlán tudományos megnevezése Panthera leo, a tigrisé Panthera tigris).

A ligereknél megfigyelhető a heterózis, vagyis az örökléstani jelenség, hogy a kereszteződésből származó első nemzedéknek a szülőknél értékesebb tulajdonságai vannak. A liger esetében ez a gigantizmusban mutatkozik meg. A National Geographic News szerint, ha a liger a hátsó lábaira áll, az 5m magasságot is elérheti, a súlya pedig a 453 kg-ot is meghaladhatja, azaz kétszer akkora, mint egy átlagos szibériai tigris.

A jó tulajdonságokkal azonban rosszak is társulnak, a ligerek pedig gyakran súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek. Az oroszlán barna bundáját örökölték, de a sörényük kisebb és a bundájuk halványan csíkozott. Legtöbbször szelíd természetűek, annak ellenére, hogy minden étkezéskor legalább 45 kg nyers húst falnak fel. Ezzek az állatok mindkét nagymacska szokásait elsajátítják: „Úgy üvöltenek, mint az oroszlán és úgy dorombol, mint a tigris”. Továbbá jó úszók, mint az édesanyjuk, és társas lények, mint az apjuk.
nagymacska

A tigon a legérzékenyebb hibrid

A tigon (tigron, tiglon) sokkal ritkább, mint a liger és sokkal nehezebb (vagy kevésbé jövedelmező) kitenyészteni. 2000 végén a Camberrai Nemzeti Állatkert két tigon kapott ajándékba egy cirkusztól, ahol egy „baleset” révén „jöttek létre”.

A tigonok bizonyos szempontokból a ligerek ellentétei. Úgy kell elképzelni a két fajt egymás mellett, mint Arnold Schwarzeneggert Dany Devito mellett az „Ikrek” című filmben. Na jó, talán mégsem ennyire különbözőek. De amíg a liger hihetetlenül erős és hatalmas, a tigon legtöbbször kisebb, vagy csak kevéssel nagyobb az oroszlánnál. A hímek nagy ritkán elérik a tigris méretét és a 182 kg testsúlyt. A megjelenésük a ligeréhez hasonlít, a bundájuk narancsos-barnás színű, halvány csíkokkal, foltokkal.

Akárcsak a ligerek, a tigonok is mindkét szülő viselkedését elsajátíthatják. Ők is üvöltenek és dorombolnak, jó úszók, de barátságosabbak a tigriseknél.


tigon-kölyök

A hibridizáció veszélyei, avagy miért ne keresztezzük a tigrist az oroszlánnal?

A liger és a tigon fajok közötti hibridizáció révén jönnek létre. A bengáli- és szibériai tigrisek keverékeivel ellentétben, a tigris és az oroszlán génjei között sokkal nagyobb különbség van. De mi is a különbség? Hiszen két nagymacskáról van szó...

Nos, a helyzet nem ennyire egyszerű. Az utódok legtöbbször meddőnek születnek, vagy valamilyen születési rendellenességgel rendelkeznek, az élettartamuk jóval rövidebb, mint a szüleiké, és nem képesek a fajt fenntartani, továbbvinni. Az oroszlánokat a kihalás veszélye fenyegeti, míg a tigrisek fokozottan veszélyeztetett fajnak számítanak, bizonyos fajták, mint a dél-kínai tigris, már teljesen kihaltak. A nőstény oroszlán méhe, mely kisebb a tigrisénél, nem mindig képes kihordani a közös utódot, így koraszülésre, sőt, vetélésre is számítani lehet, valamint egészségügyi zavarokra, és akár sebészeti beavatkozásra is szükség lehet. Mind a kölykök, mind pedig a szülők könnyen megbetegedhetnek, és a daganatos megbetegedések sem ritkák.


hibrid-allat

A jórészt Afrikában élő oroszlán és az Ázsiában honos tigris természetes úton sohasem keveredhet. Az indiai Gir erdő környékén élnek oroszlánok, de tigrisek nem. Ahogy Mott cikkében egy állatkerti szóvivő megjegyezte, „a hivatalos, elismert állatkertek helytelenítik a különböző fajok keresztezését és sohasem tenyésztenének ligereket”. Szintén Mott cikkéből: „A természetben nagyon ritkán fordul elő fajok közötti hibridizáció, hiszen ez tökéletlen utódokat szülne.” (Ronald Tilsont, a Minnensota-i Állatkert igazgatóját idézve).

A ligerek és tigonok jelleméből azonban semmit sem von le az, hogy fogságban születtek, és, hogy valaki „létrehozta” őket. Nagyszerű teremtmények, akiket méltóak a csodálatunkra. De a fajmegmaradás szempontjából a tenyésztésük zsákutcába vezet, és megakadályozza, hogy az olyan veszélyeztetett fajokat, mint bizonyos tigrisfajtákat megmentsenek a kihalástól. Ahellyett, hogy tigrisekkel és oroszlánokkal keresztezzék őket (így ti-tigonok és ti-ligerek jönnek létre), az alapokat inkább arra kellene fordítani, hogy megmentsük a már létező fajokat és nem arra, hogy újabb és újabb „furcsaságokat” hozzunk létre.