Sydney-i tölcsérhálós pók


Négyes keresztespók (Araneus quadratus)



Betépett hálószövők
neurotoxin

NASA-kutatók pókokat különböző drogokkal kezeltek, majd megnézték, milyen hálót szőnek ezután. Változatos kreációk születtek, amiknek nem sok közük volt az eredeti légyfogó berendezéshez.



Az extasy-val vagy speeddel tuningolt pókok vad dolgokat kreáltak, a háló keretében sok lyukat hagytak.
- LSD: egyenletesen szőttek, de nem teljesen fejezték be a művüket.
- Marihuana: úgy tűnt, a pókok elvesztették a kedvüket munka közben, félbehagyták a hálót
- Clorahidrát (altatók): a keret még elkészült, de a körökhöz még hozzá se kezdtek.
- A koffeinnek tudható be a legbizarabb hatás: a pókok minden tervszerűség nélkül csupán egymáshoz kötögették a szálakat.

Vannak esetek, amikor szinte biztosak vagyunk benne, hogy az adott anyag hazugság, annyi az árulkodó nyom. Így volt ez a pszichoaktív szerekkel folytatott pókkísérletek esetében is, ahol már a képek is gyanúsak voltak, de a kísérőszöveg alapján már majdnem biztosak voltunk, hogy a fotók nem egy valós kísérlet részei.

Egy gyors telefonbeszélgetés Kiss Jánossal, az ELTE TTK Élettani és Neurobiológiai Tanszékének adjunktusával azonban ráébresztett minket, hogy a kísérlet – és így a képek – elkészítésének elvi akadályai nincsenek. A képeken feltüntetett narkotikumok ugyanis olyan alapvető receptorokat ingerelnek, olyan ősi neurotranszmitter-rendszereket és „pályákat” hoznak működésbe, melyek vagy nagyon hasonlóak, vagy egészében ugyanazok, mint emberben. (A szkeptikusok megnyugtatására: a NASA közismereten rengeteg mellékkutatást végez, nem csak űrhajókat épít.)

Hosszabb netes kutakodás után eljutottunk a forráshoz is: a New Scientist magazin 1995. április 29-ei számában hozta le a képeket, a NASA alabamai Marshall Űrrepülési Központjának kutatási eredményeit. A kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, lehetséges-e a pókokat használni arra a célra, hogy egyes anyagok toxicitását, mérgező mivoltát leleplezzék. A teória az volt, hogy a különféle drogok erejétől, mérgezőségüktől függően a pókok eltérnek majd a genetikusan rögzült hálómintától, így egy táblázat és a számítógép segítségével pontos képet kaphatnak az adott toxin veszélyességéről.

A cikk alapján akkor még bizakodtak, ma már nehezen hisszük, hogy arachnofóbiásokat nem vesznek fel a jövőben a NASA-hoz. Sokáig kell várnunk arra is, hogy megtudjuk, vajon percepcionálisan milyen eltéréseket okoznak sajátunktól ennyire eltérő idegrendszerben a drogok, s hogy vajon futkosnak-e egy tripen a pókok hátán emberek?

Frissítés: A kísérlet témája volt egy januári, Duna TV-s beszélgetésnek is, ahol Dr. Sineger Eleonóra, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke volt a vendég. Singer ugyan nem olvasta a hivatkozott cikket, de megjegyezte: tudatmódosító szerként valószínűleg a pókok idegrendszerére is hat a drog, és a szabályos, nagyon szép, öröklött és vele született genetikailag meghatározott szövési mód, ami pókfajtáként is jellemző lehet, az teljesen kusza és össze-vissza pókszövéssé változik.


ausztráliai tölcséres pók

Egyre több mérgespókot találnak Ausztráliában, a meleg nyári időjárás kedvez a szaporodásuknak. Sydney környékén különösen sok tölcséres pókot figyeltek meg, a hüllőrezervátum a heti szokásos tíz helyett a múlt héten ötvenet kapott.

A jelenlegi páradús ausztráliai nyári forróság rendkívüli mértékben kedvez a mérgespókok, köztük a csípésével rövid időn belül halált okozó tölcséres pók elszaporodásának.

Mint Joel Shakespeare, a Sydney melletti hüllőrezervátum munkatársa szerdán elmondta, a nagyváros környékén mostanában különösen sok tölcséres pókot figyeltek meg. Az elmúlt héten a szakember 50 példányt kapott, miközben máskor a heti átlag tíz körül van. "A jelenlegi páradús időjárás okozza a rendkívüli szaporulatot" - vélte a szakértő.

Ezek a sötét színű pókok, amelyek 5 centiméteresre is megnőhetnek, Ausztráliában mindenütt előfordulnak. Csípésük 76 percen belül halált okoz. A tartós kánikula azonban csökkentheti is a tölcséres pókok számát. "A tűző napfényben tíz percen belül elpusztulnak" - mondta Shakespeare.

A szakember az összegyűjtött mérgespókokból kivonja mérgüket, hogy abból aztán ellenméreg készüljön. Az ellenméreg 1982-es rendszeresítése óta Ausztráliában senki sem halt meg tölcséres pók csípése következtében.

Ausztráliában ez idő tájt forróság tombol, Sydneyben több mint 30 fokot mérnek. Mint a The Australian című lap az új-dél-walesi méregközpont egyik szakértőjére hivatkozva hírül adta, a kórházak a kígyó- és pókcsípést szenvedett betegek számának jelentős növekedését tapasztalták.

Az áldozatok többsége kisgyerek vagy középkorú férfi. "A gyerekek gyakran nem fogják fel, hogy a kígyók milyen veszélyesek lehetnek, a férfiaknál pedig gyakran az alkohol is szerepet játszik" - mondta a szakember.


A vöröshátú pók (Latrodectus hasselti) erős mérge a legyengült emberekre, gyermekekre és idősekre veszélyes.

Ausztráliában már sokan haltak bele a pók csípésébe. Az állatok gyakran rejtőznek el fészerekben, ajtó elé tett cipőkben vagy WC-ülőkék alatt.


__

Kihaltnak hitt pókot fényképeztek le

2010. november 22.,

Kihaltnak hittek egy pókfajtát Nagy-Britanniában, most azonban sikerült lefotózni a ritka állatot, miután találtak egy új kolóniát.


Már tíz éve nem látták a Rosser's sac nevű pókot, az új kolóniát most Chippenham Fenben, Cambridgeshire-ben találták – írja a BBC Online. Azelőtt csak egyszer találkoztak a pókfajtával Lakenheath Fenben, Suffolkban. Általában lápokban készít magának otthont.


Rosser's sac (Clubiona rosserae) (Fotó: Peter Harvey/buglife.org.uk)

A kutatók attól féltek, hogy a pók élőhelyének csökkenése miatt kihalt. A kis barna pókot az ötvenes években fedezték fel, de a lápok kiszárítása miatt a második világháború óta jelentősen csökkent a számára megfelelő élőhely.

A mostani kolóniát Ian Dawson kutató találta meg, szeptember végén talált egy pókot, azóta októberben további tíz példányt. "Igencsak meglepődtem, amikor megtaláltam az első példányt, de még jobban, amikor egy hónap múlva visszamentem és találtam még tizet" – nyilatkozta. Azt gondolja, hogy igencsak kiterjedt populáció lehet a területen.



A pókok a nap nagy részében rejtőzködnek, gyakran begubózva egy levélben, mintha hálózsákban lennének.


a fekete özvegy.

A fekete özvegy hímje sokkal kisebb a nősténynél. Párzáskor a legnagyobb óvatosággal kell megközelítenie a nőstényt, mert ha az nem fajtársat lát benne, megeszi.


Ezek a fiatal keresztespókok nemrég keltek ki a petéből. Amikor már elég fejlettek ahhoz, hogy megváljanak anyjuktól, fonalat fonnak, és "repülés" útján új helyre települnek át.


A közép-amerikai Costa Ricában honos lángtérdű madárevő pók nősténye többnyire föld alatti vackában tartózkodik, miközben a hím az erdőt járja és táplálékot keres.


A világ legnagyobb pókfaja, a dél-amerikai góliát madárpók (Theraphosa leblondi) testhossza a 10 cm-t is elérheti, lábainak fesztávolsága 28 cm - nagyjából akkora, mint egy A/4 oldal hossza.


Az aknászpók fonadékkal kibélelt járatában él a föld alatt. Talajból és pókfonalból "csapóajtót" készít járatának bejáratára, amelyet a másodperc ezredrésze alatt tud nyitni-csukni. Amikor felfigyel egy arra járó rovarra, kilöki az ajtót, megragadja a prédát, lehúzza a járatba, és becsukja az ajtót maga mögött.


Ez a vadászpók egy szöcskét tett ártalmatlanná hatásos mérgével.


A háló nélkül ez a pók sohasem ejthette volna el a nála sokkal nagyobb szitakötőt.


A pókok közül az ugrópókoknak van a legjobb látásuk. Az ugrópók lopva közelíti meg a zsákmányt, s amikor már csak néhány centire van tőle, látványos ugrással ráveti magát a szerencsétlen áldozatra.