A tengerirózsák vagy tengeri anemónák (Actiniaria) a virágállatok (Anthozoa) osztályának a Hexacorallia alosztályához tartozó rend. Tengeri anemóna, illetve ennek nyomán tengerirózsa nevüket az anemóna, más néven szellőrózsa virágról kapták. Planktonevő állatok. Közeli rokonai a koralloknak, a hidráknak és a medúzáknak.

A tengerirózsák a világ minden tengerében előfordulnak, a legnagyobb számban a trópusi vizekben képviseltetik magukat. A tengerek elszennyeződése veszélyeztetheti a rend fajait.

A tengerirózsák testhossza néhány centimétertől akár több mint egy méter is lehet. A talpkorong az állatok tövénél helyezkedik el, egy cementszerű anyagot választ ki, ami a tengerirózsákat a sziklára vagy a korallra tapasztja. Az állatok a tapogatókarokon lévő csalánozósejtekkel megbénítják az áldozatot, majd a szájukhoz továbbítják a zsákmányt. A tapogatók váladékot választanak ki, ami megkönnyíti a zsákmány fogvatartását. A szájat mikroszkopikus csillók borítják, melyek szüntelenül vizet áramoltatnak az állat teste körül. A tengeri rózsáknak nincs központi idegrendszerük, az idegsejtek szövevénye az érzéksejteket közvetlenül a hámizomsejtekkel köti össze.

A tengerirózsák a tengerfenékre vagy más felületre tapadva élnek. Táplálékuk a faj méreteitől függően ingadozik a planktonikus élőlények és a közepes nagyságú halak között.

A tengerirózsák kétféleképpen szaporodhatnak. Az ivartalan szaporodás osztódással vagy bimbózással történik. Az ivaros szaporodás belső megtermékenyítéssel vagy a vízbe bocsátott női és hím ivarsejtekkel, melyek találkozásából szabadon úszó lárva jön létre.

A bohóchalak a tengerirózsák csalánsejtjei között találnak védelmet üldözőik elől. Eleinte nem tudták megmagyarázni, hogy miért nem pusztulnak el a halak a csípésektől. A biokémiai és etológiai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a halak testét fehérje alapanyagú nyálkaréteg borítja. Ez a nyálkaréteg egyrészt védelmi funkciót lát el, másrészt a közegellenállást is csökkenti. A virágállatok csalánsejtjei működésbe lépnek, ha ezzel a nyálkaréteggel érintkeznek. A virágállatok tapogatóit is ilyen réteg borítja, önmagukat védve meg saját váladékuktól. Akváriumi körülmények közt bebizonyították, hogy az anemonák a bohóchalak együttműködése nélkül nem nyílnak ki, és a rózsa elpusztul. Szintén a halak sem maradnak életben virágállat nélkül.

Tengerirózsák (Ernst Haeckel: Kunstformen der Natur, 1904)

Tengerirózsa medúzát fogyaszt

Tengerirózsák egy koralltelepen

Tengerirózsák a bristoli állatkert akváriumában

Heteractis crispa és fahéjszínű bohóchalak (Amphiprion melanopus) együttélése

Klónháború