Szeretettel köszöntelek a ÁLLATKERTEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÁLLATKERTEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ÁLLATKERTEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÁLLATKERTEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ÁLLATKERTEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÁLLATKERTEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ÁLLATKERTEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÁLLATKERTEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Torpedómadár
A
szula kóborló tengerjáró, az évnek csak egy részében kötődik
kolóniához. Amilyen elegáns röptében, oly nehézkes a szárazföldön.
Területét vehemensen védelmezi, szülőként viszont nagyon gyengéd; Kenny
Taylor skót természetkutató szerint „az ellentétek madara”.
Írta: Jeremy Berlin
Fényképezte: Andrew Parkinson
A
szula (Morus bassanus) kóborló tengerjáró, az évnek csak egy részében
kötődik kolóniához. Amilyen elegáns röptében, oly nehézkes a
szárazföldön. Területét vehemensen védelmezi, szülőként viszont nagyon
gyengéd; Kenny Taylor skót természetkutató szerint „az ellentétek
madara”.
Lássuk tehát, milyen a szula, és kezdjük rögtön egy
szívderítő adattal! Évszázadokon át vadászták nyakló nélkül a szulát, az
1913-as számlálás már húsznál is kevesebb kolóniát, és a hajdani
sok-sok milliós helyett csupán 100 ezres állományt talált. Száz év telt
el azóta, hogy a szula védett lett; ma már 400 ezer költőpár fészkel az
Atlanti-óceán északi mellékén, negyvennél több körzetben.
Hermaness
ad otthont az egyik legnépesebb szulakolóniának; az Egyesült Királyság
északi csücskén, a Shetland-szigeteken, jószerével a világ végén
leledzik ez a rezervátum. Másfél száz méter magas ormok, tövükben
árapály vájta katlanok, szél-víz faragta pompás sziklaívek… Aki hosszú
kutyagolás után eljut a védett szigetrészre, hirtelen arra lesz
figyelmes, hogy mélybe szakad alatta a szirtfal – előtte a végtelen
égbolt, alatta a széljárta, hullámszaggatta tenger.
Szulák 1917
óta költenek Hermaness ormain, elhullatott tollaik nyaranta milliószám
szállonganak a levegőben. A kolónia szűnni nem akaró ricsajban-káoszban
él, a rengeteg szula egyfolytában visong és perel, csapkod és döfköd. A
sokaság belsejében a legjobb; amelyik madár ott harcol ki magának
fészkelőhelyet, minden erejével, de legfőképpen fűrészes peremű,
veszélyes fegyverként használható csőrével védi, ami az övé. Az
egyedülállók, a magányosak a telep peremére szorulnak; ott ólálkodnak,
remélve, hogy előbb-utóbb párt és fészkelőhelyet találnak maguknak.
a többi képeket megnézhetitek a Nat.Geo oldalán!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!