2010. november 09. 10:45

Szakértők olyan statisztikai modellt fejlesztettek ki, mely azonosítja, a nagymacskák hol kelnek át legnagyobb valószínűséggel az élőhelyükön átvágó forgalmas utakon

Német és mexikói kutatók szerint az élőhely-fragmentáció a nagytestű ragadozókra leselkedő egyik legnagyobb veszély. A modell GPS és rádió-telemetriás nyakörvek által összegyűjtött, egy évtizednyi adaton alapszik. A jeladókat közép-amerikai jaguárokra szerelték fel. Az eredményeket az Animal Conversation folyóiratban publikálták.

„Jelenleg a legtöbb, emberek által alkalmazott modell vagy szakértői véleményen, vagy az élőhely elérhetőségén alapszik” – mondja Fernando Colchero, a Max Planck Intézet kutatója. „Ezzel az a probléma, hogy csak némi pillanatképet ad arról, az állat miként választja ki élőhelyét, ám nem veszi figyelembe az, hogyan dönt a mozgásáról. A vizsgálattal azt szerettük volna elérni, hogy az állatok mozgásviselkedését is beleágyazzuk a modellbe. A terepmunkából tudjuk, hogy eredményeinek nagyon pontosnak tűnnek.”

Colchero elmondta, a vizsgálatot a Maja-erdőben végezték el, mely Délkelet-Mexikótól nyúlik Guatemaláig. A legfőbb fókuszpont a mexikói Escarcega és Xpujil nagyvárosok között lévő fő útvonalat célozta, amely kettészelte a nagymacskák természetes élőhelyét. 1998 és 2007 között, tizenegy jaguárt – hét nőstényt és négy hímet – fogtak be. A még 2001 előtt befogott öt nagymacskát rádió-telemetriás nyakörvvel, míg a 2001 után befogott hatot GPS adóvevővel látták el.  

A macskák tartózkodási helyét naponta négyszer rögzítették, mely lehetővé tette, hogy a kutatók létrehozzanak egy, a vizsgált területen a jaguárok - Panthera onca- mozgását feltérképező adatsort. Az adatok lehetővé tették, hogy a mozgási viselkedésről képet alkossanak. 

„Kiderült, hogy a hímek sokkal kevésbé félénkek az utakkal szemben, mint a nőstények” – mondja Colchero. „Amikor a modellt arra alkalmaztuk, hogy szimuláljuk a jaguárok mozgását a vidéken, kiderült, hogy a hímek azon területek közelében találhatóak meg, amelyek valamennyire emberek által lakottak. Azonban a nőstények egyértelműen kerülték ezeket a régiókat. Amikor az utakkal borított területeket érintő mozgásukat szimuláltuk, kiderült, hogy a hímek számos különböző helyen kelhetnek át ezeken. A nőstények azonban olyan területeken maradtak, melyeknél nagyon alacsony az emberei populáció.”  

Hozzátette, bár a hímek hajlamosabbak az utak átszelésére, ez növelte is a balesetek valószínűségét. A modell alkalmazásával a csapat 1 kilométeres útrészt azonosított, ahol mindkét nem képviselőjének átkelésére a legnagyobb volt az esély. Előrejelzésük szerint ezen régió lehet a leginkább alkalmas egy állatok számára létrehozandó alagút kialakítására az út alatt. Hozzátették, a prediktív modell alkalmazása „nagyban előmozdíthatja a régiós természetvédelmi terveket a folyosók és védett területek helyszínét illetően.”  

Colchero elmondta, a modellt ténylegesen létező útvonalakra alkalmazták, ám amennyiben az út nem létezik, akkor nem lehet közvetlen információt kinyerni arról, hol is kelnek át az állatok. „Modellezésünk sokat segíthet, mivel szimulálni lehet az utat, és látni lehet, hol kelnek át a legnagyobb valószínűséggel az állatok.”