2010. július 21. 11:43

Kutatók első alkalommal gyűjtöttek be mérget az Antarktisz vizeiben befogott polipoktól. A folyamat során négy új polipfajt és két új fejlábú méregtípust fedeztek fel

Abban reménykednek, hogy az új mérgek a fájdalomcsillapítást, az allergia elleni küzdelmet és a rák kezelését célzó készítmények kifejlesztéséhez vezetnek. Dr. Bryan Fry melbourne-i kutató vezette a német és norvég szakembereket is felölelő csapatot.  

Míg a mérget hosszú ideje a gyógyszerfejlesztés egyik lehetséges forrásának tekintik, a kutatók csak mostanában fedezték fel, hogy a fejlábúak – polipok, kalmárok és tintahalak - mérge egyedülálló. Fry szerint a méreg enzimaktivitását általában befolyásolja a hőmérséklet, ám az antarktiszi polipok mérgében lévő enzimek valahogyan a nulla fok alatt is aktívak maradnak.

„Az Antarktisz vizeiben élő fejlábúak mérge speciális adaptációkkal rendelkezik, melyek lehetővé teszik, hogy nulla fok alatti hőmérsékletben is működjenek. A következő lépés annak kiderítése, milyen biokémiai trükköket alkalmaznak." Elmondása szerint az elemzések eddig azt tárták fel, hogy az antarktiszi polip mérge a toxinok tárházának ad otthont, melyek közül kettőt korábban nem írtak le. "A felfedezések emellett felölelnek a méregben új, apró proteineket igen érdekes aktivitással, mely a gyógyszerek fejlesztésében hasznos lehet.”

Az új vizsgálat Fry tavalyi felismerését követi, mely szerint minden polip mérgező. Azóta a kutatók nekikezdtek ezen mérgek tanulmányozásának és begyűjtésének, hogy még jobban megismerjék struktúrájukat és azt, hogyan működnek. Fry csapata az Aurora Australis kutatóhajóval indult az Antarktiszra, majd több mint hat hét leforgása alatt 203 polipot gyűjtött be.

Ezt követően genetikailag kielemezték őket, hogy azonosítsák a fajokat, és mérget gyűjtöttek a laboratóriumi elemzéshez. „Ezek olyan mérgek, melyeket még sosem tanulmányoztak. Vannak apróbb eltérések, melyek lehetővé teszik, hogy működjenek, de még nem tudjuk, hogy ezek az eltérések pontosan mik. Ezért a polipmérget összehasonlítjuk más fajoktól származó enzimekkel, például a trópusi vizekben élő kékgyűrűs polipéval.”