Soha nem látott veszélyben Amazónia madárvilága

2012. június 7.
Kollar tüskefarkú (fotó: Mikael Bauer)

Közel 100 amazóniai madárfaj kockázati besorolása nőtt a világ veszélyeztetett fajainak Vörös Listáján 2012-ben. Az erről szóló jelentést az MME ernyőszervezete, a BirdLife International tette közzé csütörtökön. A riasztó tendenciáért elsősorban az amazóniai erdőirtások tehetők felelőssé.

Ez különösen a hosszú életű fajoknál ad okot aggodalomra, mint a Rio Branco-i hangyászmadár (Cercomacra carbonaria), amelyek még a kisebb mértékű fakitermelésekre is érzékenyen reagálnak. Egyes fajok, mint pl. a Kollar-tüskefarkú (Synallaxis kollari) a következő évtizedekben élőhelye 80 százalékát veszítheti el, így a legmagasabb „kritikusan veszélyeztetett” kategóriába került besorolásra.

Dr. Leon Bennun, a BirdLife tudományért, szakpolitikáért és információért felelős igazgatója szerint „Korábban jelentősen alulbecsülték számos amazóniai madárfaj veszélyeztetettségi szintjét. Ráadásul a brazil erdőtörvény közelmúltbeli gyengítése miatt valószínűleg még rosszabb helyzetben vagyunk, mint azt a jelenlegi tanulmányok előrejelzik.”

A Vörös Lista 2012-es frissítése annak az átfogó felülvizsgálat-sorozatnak a része, amelyet minden négy évben elvégeznek a világ több mint 10 ezer madárfajának helyzetét elemezve. A jelentés nem csak a trópusi régióban mutat riasztó eredményeket, de Észak-Európában is. A Balti-tengerből több mint egy millió jegesréce tűnte el az elmúlt 20 évben, amivel a faj a "sebezhető" kategóriába került a Vörös Listán. Az eltűnés okai egyelőre ismeretlenek, ahogy egy másik tengeri récefaj, a füstös réce, esetében is, amely a még kiemeltebb "veszélyeztetett" kategóriába került.


Tengerparti hangyaevő (fotó: Luiz Freire)


„Ezek az eredmények ijesztőek és biztosak vagyunk abban, hogy a madarak nem elvándoroltak, hanem állományuk szenvedett el ilyen mértékű csökkentést. Ezek a tendenciák ráadásul pont a fajok sarkvidéki költőterületeire összpontosulnak” - mondta Andy Symes, a BirdLife globális fajvédelmi program-koordinátora.

Az Afrikában élő fehérhátú és karvalykeselyűk, hasonlóan ázsiai rokonaikhoz, gyors állománycsökkenést szenvedtek el a mérgezés, az emberi üldözés és az élőhelyeik eltűnése következtében. Mindkét fajt a "veszélyeztetett" kategóriába sorolták át. Állományuk csökkenésének az adott fajokon túlmutatóan is komoly következményei vannak, hiszen a keselyük dögevő életmódjuknál fogva kulcsfontosságú szerepet töltenek be a táplálékhálózatban.

Szerencsére javuló tendenciákról is beszámol a BirdLife jelentése. A tengerparti hangyaevő (Formicivora littoralis) egy kisméretű faj Dél-kelet Brazíliában, már nem sorolható a "súlyosan veszélyeztetett" kategóriába, miután a legújabb kutatások szélesebb körű elterjedtségét mutatták ki. A faj jövője ráadásul biztosítva van annak köszönhetően, hogy fő elterjedési területét védetté nyilvánították.

Más, korábban reménytelennek tűnő fajok esetében is állománynövekedésről számol be a jelentés. A világ egyik legritkább madara, a rarotongai tengerilégykapó (Pomarea dimidiata) például már "csak" a "sebezhető" veszélyeztetettségi kategóriában van. Ez az intenzív védelmi tevékenységeknek, többek között az invazív idegenhonos ragadozók (pl. fekete patkány) visszaszorításának köszönhető. Populációjának létszáma jelenleg 380 egyedre tehető, ami ugyan tízszer nagyobb, mint a faj korábbi legalacsonyabb állománymérete, azonban megmentéséhez még mindig további védelmi intézkedések szükségesek.

„Ezek az eredmények azt mutatják, hogy ha van politikai akarat és rendelkezésre állnak a megfelelő források, van eredménye a természetvédők és a helyi közigazgatási szervek együttműködésének” - véli Dr. Stuart Butchart, a BirdLife globális kutatási koordinátora.

Bagyura János, az MME ragadozómadár-védelmi programvezetője elmondta, hogy „a magyarországi fajok tekintetében a legjelentősebb változás a kerecsensólyom helyzetében következett be. A hazánkban és a környező országokban végzett eredményes fajvédelmi tevékenység, és a regionálisan növekvő állománynagyság ellenére a faj világállományával komoly problémák vannak ázsiai elterjedési területén. Ennek köszönhetően a faj újra a „veszélyeztetett” kategóriába került. Az EU LIFE alapjának támogatásával folytatott programok tapasztalatait így folyamatosan ki kell terjesztenünk, és sürgetni kell a faj védelmét a teljes elterjedési területén.”