Kigyászkeselyü.
Lábának sajátos felépítése és kromoszómaszerkezete alapján a kígyászkeselyűt önálló családba sorolják, de csőrének alkata és nászrepülése mégis a vágómadáralkatúak többi tagjához hasonlóvá teszi. Egyes korábbi vélemények közeli rokonságban áll az újvilági kariámákkal vagy az óvilági darvakkal és túzokokkal - ennek oka azonban valószínűleg csak a hasonló szárazföldi életmódból adódó konvergens morfológiai hasonlóság. Bár napjainkban a családnak csak egyetlen faja él, fosszilis leletek további 2 faj egykori meglétéi bizonyítják. Ezek rövidebb lábúak voltak; maradványaik a mai Franciaország oligocén és miocén kori üledékeiből kerültek elő, mintegy 20 millió évvel ezelőtt élhettek.

Afrika középső és déli részén él, nyílt szavannákon és füves pusztákon is megtalálható, nem kedveli a magas füvet és az erdőket.

Hossza 125-150 centiméter, testtömege 3,4-4 kg. Lába gólyaszerű, hosszú, piros csüddel, szárnyfesztávolsága 2,1 m. Nyakszirtjén hosszú fekete dísztollak vannak. Csupasz arca, hosszú nyaka és hosszú, erős lábai vannak. Szárnyai vége és csűdje fekete, a madár többi részét kékesszürke színű tollak borítják, hasoldala fehéres. Kampós csőre és az azt körülvevő viaszhártya világosszürke színű. A sze körüli csupasz arcbőr vörös.

A fiatalok az öregekhez hasonlóak, de tollazatuk barnásabb árnyalatú; a fehér alsó szárnyfedők és alsó farkfedők szürkén harántcsíkozottak; csupasz arcfoltjuk inkább halvány narancssárgás. Szemük barna, de némelyik öreg példánynál előbb szürke majd sárga lesz.

Tarkójának ritkán álló, megnyúlt, fekete tollai egy 19. századbeli titkár pennájára hasonlítanak - innen ered másik elnevezése, a „titkármadár".

Bár a kígyászkeselyű ideje nagy részét a talajon tölti, amellett kitűnően repül, gyakran gólyamódra köröz, előrenyújtott nyakkal és hátranyújtott hosszú lábbal. Nászrepülése is látványos. Eközben ingaszerűen hintázva, hullámvonalban repül: felfelé lendületesen előrelódul, majd a hullámvonal csúcsán finoman lefelé fordul, és meredek pályán zuhan alá - aztán újra felfelé lendül, és megismétli a műveletet. Mindezt mély korrogó hanggal kíséri. Röptükben két meghosszabbodott középső faroktolluk messze túlnyúlik lábukon.

A többi ragadozómadártól éltérő vadászati stratégiát fejlesztett ki, sétálva, futva keresi áldozatát, a megtalálás után rálép, vagy szárnyáival leszorítja, csőrével öli meg vagy addig rugdossa, amíg el nem pusztulnak. Ezzel a módszerrel veszélyes kígyókat, kobrákat és viperákat is elpusztít. A kígyókon kívül rágcsálókat, madarakat, gyíkokat, békákat és rovarokat is zsákmányol.

A kígyászkeselyű territoriális és monogám faj. Egy-egy pár territóriuma 20-200 km lehet, melynek kiterjedtsége a régió táplálék-ellátottságának a függvénye. A nagyobb produktivitása területeken a párok helyhez kötöttek, ezzel szemben a változó termékenységű területeken csupán mint nomád látogatók jelennek meg az adott élőhely produktivitása csúcsidejében. Éjszakánként egy alacsony fa tetején vagy a fészkükön pihennek, rendszerint a territóriumuk közepén. Fészkét lapos tetejű fákra építi, sokszor egy alacsony, tüskés akácia tetejére. Egy vagy három zöldesfehér héjú tojást rak, melyeket 42-46 nap alatt költ ki, s a fiókák további 65-106 napig maradnak a fészken. Tipikus fészekalja három fiókából áll, de ritkán tudja felnevelni mind a hármat. A táplálékhiány sokszor éhezéshez vezet, s ebbe általában a legfiatalabb fióka pusztul el leghamarabb. Mivel a kígyászkeselyű nem képes karmaiban vinni a zsákmányt, a begyébe szedve szállítja azt, és a fiókái számára a fészekben visszaöklendezi. Eleinte az állati eredetű táplálékot feldarabolva adja az apró fiókák csőrébe, vagy visszaöklendezett, félig emésztett folyadékkal eteti őket, de néhány hét elteltével a fiókák már képesek elnyelni a kiöklendezett táplálékot.

A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz, a tojásokon is felváltva ülnek, s együtt gondozzák a fiókákat. Amíg egyikük táplálék után jár, a másik a fészekre vigyáz. Ezek a madarak rendszeresen isznak is, ha a víz rendelkezésre áll, és a fiókákat a begyükben szállított vízzel itatják.

A költésre rendszerint az esős időszakban kerül sor. Amennyiben a táplálék-ellátottság bőséges, második, sőt néha harmadik költésre is sor kerül, köztük mindössze néhány hét szünetet tartva. Ez a fajta termékenység, amit csak fokoz a változó fészekaljméret, a kígyászkeselyűt az afrikai szavannák egyik legproduktívabb ragadozó madarává teszi. Állománya egyelőre stabil az egész elterjedési területén, mely részben kiterjedt védett területekre esik. Bár egyes helyekről a humán populáció terjeszkedése miatt eltűnt, másutt az erdőirtások helyén keletkezett bozótosokban új élőhelyeket foglalt el.

Válasz