Lunda.

.A lunda nemzetség sajátságos madarakat foglal magában. Körülbelül galambnagyságúak. Fejük buksi, nyakuk rövid, egész termetük zömök. Legföltűnőbb a csőrük, amely oldalról nézve háromszögletű, papagályszerű, de hegyes, s annyira oldalt lapított, hogy kacorszerű élt alkot;

Fejebúbja, nyakörve és felső háta fekete; pofái és torka hamuszürkék. Alsó részei fehérek, oldalai szürkék vagy feketések. Szeme sötétbarna; csőrének hegye halvány korállpiros, barázdái világosabbak, töve kékesszürke, a szájzug narancssárga. Lábai cinóbervörösek.

A lunda az Északi-tengeren, az Atlanti-óceán északi részein és a Jeges-tengeren a 80° szélességig honos.

Könnyedén fekszik a vizen, vagy tetszése szerint fölszíne alá merül; minden zaj nélkül bukik s 3 percig képes a víz alatt maradni. A szárazföldön tipegve, totyogva, de azért meglepően jól jár. Ültéből nyomban szárnyra kap, szintúgy repülésből minden teketória nélkül megint leszáll a földre.

Hangja csak abban különbözik a rokonszárnyasok korrogásától, hogy mélyebb.

Rokonai közül – úgy látszik – a lunda a legéberebb, legokosabb.
Rokonaival békésen összefér. Apró halakkal és héjas állatkákkal élnek; fiókáikat is utóbbiakkal nevelik föl. Állítólag néha zöld növényi részeket is elkölt a madárhegyeken.Április derekán, vagy május elején oda húzódik a hegyekhez, mielőbb fölkeresi régi üregét, vagy újat kapar magának. Tojásait tehát sohasem rakja a puszta földre; ezenkívül abban is eltér rokonaitól, hogy a madárhegyek tetejét, nem pedig középső övét foglalja el. Mindegyik tojó csupán egyetlenegy, aránylag jelentékeny nagyságú, körülbelül 58 mm hosszú és 43 mm széles tojást tojik. Színezete tiszta fehér, vagy nagyon halványan szeplőzött. Állítólag 5 hétig kotlik. A kikelő fióka szénfekete vagy szürke pehelyruhában látja meg a napvilágot. Úgy látszik, lassan nevelődik s növekszik, a egy hónapnál is tovább marad a fészken. Mindkét szülő nagy gonddal és kitartással hordja számára az élelmet. A párját vesztett hím egyedül is táplálja magzatát.

Válasz