Krokodil...A krokodilok (Crocodylia) a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályába tartozó egyik rend. A legfejlettebb hüllőcsoportnak tekinthetők, ma élő legközelebbi rokonaik a madarak (Aves), melyekkel monofiletikus csoportot alkotnak, tehát testvércsoportjaik egymásnak (akármilyen abszurdnak tűnik). A krokodilok a hüllők osztályának Archosauromorpha alosztályágába tartoznak, legközelebbi rokonaik az Aetosauria, Phytosauria, Rauissuchia rendek. E négy csoportot Crurotarsi kládba vonják. Az ezzel testvércsoport Ornithodira kládba tartoznak a repülő őshüllők (Pterosauria) és a dinoszauruszok (Dinosauria), ahová a madarak is beoszthatók.
A krokodilok alkata gyíkszerű, hát–hasi irányban kissé lapítottak, fejük erősen megnyúlt, arckoponyájuk erőteljes, rövid nyakon foglal helyet. Farkuk hossza megegyezik a test hosszával, de oldalirányba lapított; evezőszervként működik a vízben. A krokodilok kültakarója rendkívül erős, páncélszerű – innen ered régebbi nevük: páncélos hüllők. A szarupikkelyek egységes szarulemezekké és szarupajzsokká forrtak össze, melyeket alulról még csontos pajzsok is erősítenek.
A krokodilok egy faj kivételével édesvízi ragadozók. A legnagyobb faj a nílusi krokodil – mely egyben a rend típusfaja is – akár az 6–8 métert is elérheti, de leírtak már kivételes 10 méteres példányokat is. A krokodilok falánk ragadozók, mindenféle állati eredetű táplálékot felfalnak, sőt a dögöt sem vetik meg. Napközben a parton napoznak, hogy vérük felmelegedjék, inkább éjjel vadásznak, de ha van lehetőségük, nappal is zsákmányolnak – például az itatóra jövő állatokat, vagy a partra jövő embereket. Európa és az Antarktisz kivételével minden kontinensen élnek képviselőik, ma mintegy 30 fajukat ismerjük.
A krokodilok és a madarak nagyon közeli rokonai egymásnak, mely már a korai anatómiai vizsgálatok során kiderült (XIX. század vége). A madarak, a dinoszauruszok, a repülő őshüllők és krokodilok egy rokonsági kört alkotnak, közösen Archosaurusoknak (Archasauromorpha, „uralkodó gyíkok” [ógörög]) nevezzük őket. A krokodilok közelebbi rokonai a madaraknak, mint a többi ma élő hüllőknek, melyet számos anatómiai sajátosság is alátámaszt:
„A krokodilusok szaporodása is igen érdekes. Valamennyi hüllő közül – amennyire ez ismeretes – kitűnnek tevékeny ivadékgondozásukkal. A nőstény 20-tól 100-ig terjedő tyúk- és lúdtojás közti nagyságú, keményhéjú és likacsos tojásait vagy a parti homokba ásott gödörbe helyezi, s a kiköltést a Nap melegére bízza, vagy iszapból és füvekből fészket készít, a tojásait rothadó növényanyaggal takarja le, úgyhogy valóságos költőkemence jön létre. Az anyaállat az ivadékok kikelése közben, amely 70–90 napig tart, a fészken vagy annak közelében tartózkodik. Őrzi tojásait. Ceylon szigetén Deraniyagala még azt is megfigyelte, hogy a mocsári krokodilus (Crocodylus palustris) egy tócsa vizéből farokcsapásokkal hébe-hóba vizet fröcsköl fészkére, nyilván a fészekanyag korhadásának elősegítésére. Az ivadékok röviddel a kibúvás előtt a tojásban elkezdenek vartyogni. A nőstény ekkor odasiet, az ágakat vagy a homokot és földet félrekotorja, s az ivadékokat odavezeti vízhez.”

Válasz