Milyen volt az állatkert a gazdasági válságok idején?

1919-ben Lendl Adolfot felmentették az igazgatói teendők alól, és helyette Hilbert Rezsőt nevezték ki aligazgatónak. Hilbert 1909. óta dolgozott az állatkertben, mint a pénzgazdálkodás irányítója. Mikor pedig már aligazgatóként tevékenykedett, a szakmai vezetést, valamint a "Természet" szerkesztését dr. Raitsits Emil vette át.

Hilbert Rezsőnek nem volt könnyű dolga, hiszen először a háború utáni pénzügyi válságból kellett kiemelnie a kertet, majd pedig a gazdasági világváltás által okozott nehézségeket kellett leküzdenie. Hilbert hamar felismerte, hogy a Fővárostól, amely maga is anyagi gondokkal küszködött, aligha remélhet támogatást, ezért igyekezett minden saját forrást kihasználni. Például a park locsolóberendezéséseit az állatkert saját kútjáról táplálták, így csökkentve a kiadásokat.

állatvásárlásra nemigen lehetett pénzt szerezni, ezért Hilberték nagy gondot fordítottak a meglevő állomány szakszerű kezelésére az utódnyerés érdekében. A fiatal állatok ugyanis jó cserealanyok, újabb állatokra lehet elcserélni őket. Az emlősállatoknál jelentős is volt a szaporulat, de a madaraknál az 1920. tavaszán hirtelen fellépő kolera miatt nem sikerült ilyen eredményeket elérni.

A tervszerű állatszaporítás nagy eredménye volt az állatkert első életben maradt vízilovának a megszületése 1922-ben. Tyutyu, a vízilóborjú gond nélkül felnövekedett, s két éves korában a Schönbrunni állatkertbe került, ahol még 1958-ban is élt. Ettől kezdve rendszeressé vált a víziló-szaporulat Budapesten. A vízilóbika, és párja, Ara remek tenyészállatoknak bizonyultak, olyannyira, hogy nevét "Arany"-ra változtatták.

A huszas években már több helyen is megfogalmazódott, hogy az állatkerteknek fel kell vállalniuk az élővilág sokszínűségének megőrzését is. E téren konkrét lépéseket először Berlin és Bécs városok állatkertjei tettek, méghozzá az igencsak megritkult európai bölény védelme érdekében. A két állatkerthez Budapest harmadikként csatlakozott. Az állatkert négy európai bölényét ki is helyezték a Visegrádi Bölényparkba, a várható utódok reményében.

Ekkoriban élesztették újjá az állatkerti könyvtárat is, amelyet még Lendl és Szabó Ervin alapított.

A rendszeres szaporulatnak és a mind biztosabb gazdasági helyzetnek köszönhetően sok új állatot is szereztek. Elefántot, zebrákat, jegesmedvét, fókákat, narancsnyakú kazuárt is szereztek csere útján, ismét lehetőség nyílt a tengeri hal beszerzésére is.

Különösen jelentős volt a patásállomány. Csak az antilopoknak nyolc faját, láthatta a közönség.

1927-ben nagy megtiszteltetés érte az állatkertet, ugyanis itt rendezték a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság IV. kongresszusát, méghozzá elismerésképpen a Budapesti állatkert bölényvédelmi tevékenységéért. A kongresszus augusztus 31-től szeptember 3-ig tartott, a hozzá kapcsolódó kiállítást dr. Raitsits Emil rendezte.

Hilbert Rezső arra is gondot fordított, hogy a kertben színvonalas ismeretterjesztő munka folyjon. Az "állatkerti előadások a tanuló ifjúság részére" címmel megrendezett előadás-sorozat nagy érdeklődést váltott ki. Olyan neves hazai szaktudósok oktatták itt az ifjúságot, mint Éhik Gyula, Gál János vagy Rapaics Rajmund.

Hilbert Rezső 67 éves korában, 1929 januárjában vonult nyugalomba.

(forrás: www.zoobudapest.com )