Az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca), eredeti rendszertani nevén Ursus melanoleuca (fekete-fehér medve), vagy bambuszmedve a medvefélék (Ursidae) családjába tartozó emlős. Elterjedése csak maradványfoltokra korlátozódik Közép- és Dél-Kínában.

Az óriáspanda táplálékának 98%-a bambusz, bár méz, tojás, hal, jamszgyökér és egyéb is szerepel az étlapján. Könnyedén felismerhető a szemét, fülét és kerek testét körülvevő nagy fekete foltjairól. Az óriáspanda veszélyeztetett állat, mintegy 1600-3000 egyed él szabadon Kínában.

A WWF jeleként és gyakran általában az állatvédelem jelképeként világszerte ismertté vált.
A fajt 1869-ben Père Armand David francia misszionárius írta le először, aki a fekete-fehér medve, azaz Ursus melanoleucus nevet adta neki. 1870-ben csak csontok alapján Alphonse Milne-Edwards megállapította, hogy a faj közelebb áll az Ailurus fulgus (vörös macskamedve) fajhoz, ezért átkeresztelte Ailuropoda melanoleuca névre. Ma már tudjuk, hogy közelinek tűnő rokonsága kistermetű pandafélékkel csak konvergencia.

A panda a vörös macskamedve másik neve. A szó feltehetően az óriáspandánál jóval kisebb termetű állat nepáli nevéből származik (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz „bambuszevő” kifejezésből). Az óriáspandát a zoológusok csak később ismerték meg, és mivel a két fajt közeli rokonnak tartották, az óriás panda és kis panda névvel különböztették meg őket. A magyar szakirodalomban a bambuszmedve nevet kapta az Ailuropoda nem, de ezt a nevet a köznyelvi, de pontatlan panda név elterjedtsége és a távoli rokonság felismerése miatt az óriáspanda név váltotta fel. A vörös macskamedvét ma is nevezik kis pandának vagy vörös pandának.

A kínai nyelvben az óriáspanda neve da xiong mao (kínai: 大熊猫, magyar népszerű átírás: ta hsziungmao), ami „nagy medvemacskát” jelent. A „nagy” jelző itt is a kis pandától való megkülönböztetésre szolgál (kínaiul xiao xiong mao, hsziao hsziung-mao, azaz „kis medvemacska”). A „medvemacska” nevet az állat valószínűleg annak köszönheti, hogy a többi medvefélével ellentétben kitűnően mászik fára, és a pupillája a többi medvéével ellentétben nem kerek, hanem a macskáéhoz hasonlóan rés alakú.
Az óriáspanda elterjedési területe mindössze 5900 km², amely magában foglalja Szecsuan, Kanszu és Sanhszi kínai tartományok hegyvidéki területeit. Az óriáspanda természetes élőhelyei a sűrű erdővel benőtt szubtrópusi hegyoldalak. Itt él nyáron 2700–4000 méter magasságig, télen alacsonyabbra vándorol, gyakran 800 méteres magasságig. Élettere általában nedves és csapadékban gazdag; a nyár hűvös, a tél hideg.
Az óriáspanda a fejétől a farkáig 120-150 centiméter. Farka – mint a legtöbb medvéé – csonka, nagyjából 12-15 centiméter hosszú. A felnőtt állat testsúlya 75 és 160 kilogramm között változik. Az óriáspanda testfelépítése megegyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete-fehér színében tér el tőlük.
Bundájának színe [szerkesztés]

Dús, gyapjas bundájának alapszíne fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Mellső lábainak fekete színe a háton is folytatódik, és övet alkot, amely a felsőtestet körbeveszi. Feketék ezenkívül a fülei, a szemének a környéke és néha a farkának a csúcsa is.

Feltűnő színének oka pontosan nem ismert. Szóba jöhet az ellenség elijesztése, a hőszabályozás és az álcázás is.
További tudnivalók [szerkesztés]

Feje más medvéknél nagyobbnak tűnik, ez elsősorban jól fejlett rágóizmainak, és az azok tapadásához szükséges megnövekedett felületnek köszönhető, amitől a koponya magas és oldalnézetből kerek lett. Ahogy a legtöbb medvének, az óriáspandának is 42 foga van. Hátsó kisőrlőfogai és nagyőrlőfogai sokkal nagyobbak és szélesebbek, mint a család többi fajának fogai, sőt a ragadozók rendjében ezek a legnagyobb őrlőfogak, mutatva a növényevéshez való alkalmazkodást. A faj további sajátossága a „hatodik ujj”, a mellső mancs ujjszerűen meghosszabbodott radiális kéztőcsontja, ami a hüvelykujj szerepét tölti be a táplálkozás során.

Naponta igen hosszú ideig (10-12 órán keresztül) képes egy helyben üldögélni, életvitele igen lassú a rokonságához hasonlítva. Hangja báránybégetéshez hasonló.
Életmódja [szerkesztés]

Az óriáspanda elsősorban talajlakó, de jól mászik és úszik. A többi medvével ellentétben nem tud a hátsó lábára emelkedni. Táplálékát legtöbbször ülve fogyasztja el, így mellső mancsa szabaddá válik, hogy a táplálékot megfogja. Ezek az állatok szürkületben vagy éjszaka aktívak, míg nappal fák üregeiben, sziklahasadékokban vagy barlangokban alszanak. A bambuszbozótban alagútszerű járatokat készít, hogy a táplálkozási területét alvóhelyével összekösse.

Az óriáspandák egyedül élnek nagyjából 4-6 négyzetkilométer területen. A nőstények territóriumának van egy 30-40 hektáros központi része, amelyről kiűzi a fajtársait. A hímek rugalmasabbak, és nem védik a területüket, nincs semmilyen központi rész, és gyakran közös része is van másik hímekével. Ennek ellenére a fajtársaik többnyire kitérnek az útjukból. Vándorlásuk alatt megjelölik útvonalukat: a fákat megkarmolják, hozzádörgölődnek vagy a vizeletükkel hagynak jelet.

Más medvékkel szemben az óriáspandák nem alszanak téli álmot, a hidegebb évszak alatt csupán mélyebben fekvő területekre vándorolnak.
Táplálkozás [szerkesztés]

Az óriáspandák azok közé a medvék közé tartoznak, amelyek kifejezetten növényevők, de a közvélekedéssel szemben nem csak bambuszt fogyasztanak. Szabadban ez a fő táplálékuk, a fiatal hajtásokat részesítik előnyben, idősebb hajtásokat csak ritkábban esznek. Mivel a bambusz nem túl tápláló és az óriáspandák emésztése sem állt be úgy a növényevésre, mint a származástanilag régebb óta növényevő emlősöké, sokat esznek belőle: napi szükségletük 10-20 kilogramm bambusz. Tápnövényei között találunk még tárnics, nőszirom, sáfrány és ördögcérna fajokat is. Elvétve fogyasztanak apróbb gerinces állatokat is, mint például kis rágcsálókat, pocoknyúlféléket (Ochotonidae) és halakat is.

Az óriáspanda emésztőrendszere alkalmazkodott a túlnyomórészt növényi táplálék emésztéséhez. A nyelőcsőben keresztirányú recék találhatók. A gyomor fala vastag, a madarak izmos gyomrára (zúza) emlékeztet. Más medvefajokkal ellentétben a vastagbél felszíne elnagyolt, és hiányzik a vakbél.
Szaporodása [szerkesztés]

Az óriáspanda szaporodási időszaka március és május közé esik. Erre az alkalomra a különben magányosan élő állatok párt keresnek, a hímek között harc is előfordulhat a párosodás előjogáért. Más medvékhez hasonlóan a megtermékenyített petesejt mintegy 45-120 napig tartózkodik az anyaállat méhében, és csak ezután ágyazódik be a méhlepénybe.

A legtöbb kölykedzés augusztusra vagy szeptemberre esik, ilyenkor egy vagy kettő, ritkán három bocs születik. Az újszülöttek parányiak, csupán 90-130 grammosak és selymes fehér bunda borítja őket. Ekkor még a testhossz kb. harmadát a farok teszi ki. Az anya és kölyke közötti súlykülönbség az óriáspandák esetén a legnagyobb a fejlett emlősállatok között.

Ikerszülés esetén az anya hamarosan kiválaszt egy bocsot, a többit pedig kitagadja. Hogy ez milyen feltételek alapján történik, azt még nem kutatták. Kerek egy hónaposan a bocs már a tipikus színezettel rendelkezik, 40-60 naposan nyitja ki a szemét és öt-hat hónapos korban vesz magához először szilárd táplálékot. Nyolc-kilenc hónapos korig megtörténik a végleges elválasztás az anyatejtől és 18 hónaposan a bocs elhagyja az anyát. Az egyedek öt és hét éves kor között válnak ivaréretté.

A szabadon élő óriáspandák várható élettartama nagyjából 25 év.

Válasz

Mennyi PANDA!!!!!!!!!! és mind henye :):):D

Válasz