A házinyúl (Oryctolagus cuniculus var. domestica) az európai üregi nyúl háziasított változata. A házinyulat haszonállatként a húsa és a bundája miatt éppúgy tartják, mint házi kedvencként. Házi kedvencként a törpe fajták terjedtek el, de erősen terjedőben van a különleges színezetű vagy extrém küllemi jegyekkel (pld. hosszú szőr, nagy test, igen hosszú, vagy lógó fülek, különleges színezet) bíró fajták társ- vagy díszállatként való tartása is.

A házinyúlról általánosságban

A házinyúl ősével, az üregi nyúllal együtt a nyúlalakúak és nem a rágcsálók rendjébe tartozik, bár sokáig odasorolták a binominális nomenklatúrában (rendszertanban). A külön besorolást metszőfogai számának köszönheti. A házinyúl 4 metszőfoggal rendelkezik, a rágcsálók viszont csak 2-vel. Azonkívül a nyúl végtagjai szőrözöttek, és kizárólag növényevő. Mindenesetre attól, hogy nem rágcsálók, igenis rágcsálnak. Fogaik ugyanis folyamatosan nőnek, koptatniuk kell – néha a kertészek és a gazdik bosszúságára.

A kifejlett házinyúl tömege 1,5 kg-nál kezdődik, a legnehezebb óriásnyulak elérhetik akár a 12 kg-ot is. A test hossza 30-70 cm között változhat. A házinyúl testfelépítése, mint a legtöbb emlősállatnál, fej, törzs és végtagok.

A köztudatban élő nyúlfej tojásdad, jellegzetes hosszú fülekkel (nyuszifül).Természetesen hallásuk igen jó, ezért egymás között az emberek számára nem, vagy csak alig hallható hangokkal kommunikálnak. A fej erőteljes, a homlok domború. Néhány törpenyulat, mint például a Holland „színes” törpenyúl, igen kicsi fülekre szelektáltak, a Kosorrú nyulaknak pedig fajtájukra jellemző, lógó fülük van.

Mindenesetre a hagyományos nyúlfül igen előnyös tulajdonosának, mivel a nyulaknak igen kevés verejtékmirigyük van, a fülükön keresztül adják le a felesleges hőmennyiséget.

Minden nyuszit óvni kell a túlzott melegtől, de az utóbbi fajtákra fokozottabban kell vigyázni!

Az orrnyílások mellett tapintó „bajusz” szőrök találhatóak. A nyulak szeme viszonylag nagy, periférikus látásuk oldalra kiváló. Jellegzetesen hasadt „nyúlajkuk”, állandóan mozgó orrocskájuk egyedi és mulatságos látvány. Az orrmozgatás, szaknyelven orrjáték a szaglás elősegítésére, de kommunikációra is szolgál. A nyulak álla alatt található egy mirigy, amelynek váladékával megjelölik (álldörzsöléssel) a sajátjuknak ítélt dolgokat. Ez a szag az ember számára nem érzékelhető.

Rágóizmaik igen fejlettek, fogkoptatás céljából nagyon sokat kell használják állandóan növekedő fogaikat.

A bak (hím) nyulak feje erőteljesebb, „burkoltabb” lehet.

A házinyulak törzse. A nyakkal kezdődik, amely igen rövid, szinte átmenet nélkül illeszkedik a törzshöz.A nyakon meglazult bőr „tokát” eredményez, de ez a szervezeti szilárdságának hiányára vagy elhízásra utal, nem is díjazzák a tenyésztők. Bár az idősebb és a többször ellett anyáknál megbocsátható.

A nyúl mellkasa széles és mély, a háta széles és jól izmolt, mely tény az ugráló helyváltoztatáshoz nélkülözhetetlen. A hát erősebben vagy gyengébben, de minden esetben ívelt. Az arányos törzs háromszor olyan hosszú, mint a nyúl szélessége, de itt is lehetnek kivételek. A nyúl hasa feszes, 3-4, ritkán 5 pár csecsbimbója van. A törzs rejti a belső, életfontosságú szervrendszereket: a keringési-, légzési-, emésztési- valamint a szaporítószervrendszereket.

A házinyúlnak különleges emésztési szervrendszere van. A növényeket igen nehéz megemészteni, főleg a növényi sejtfalakat alkotó cellulózt. A nyulaknak a megevett táplálékot főleg a vakbelükben mikrobiális segítséggel kell lebontaniuk, így a gyomruk aránylag kicsi – itt történik a könnyen emészthető tápanyagok lebontása és felszívódása - a vakbelük jól fejlett. Viszont a vakbélből az alaposan megemésztett, vitaminokkal és fehérjékkel teli táplálék a vastagbelükbe kerül, majd távozik szervezetből. Ezt a nyúlnak újra el kell fogyasztania. Meg is teszi, általában az éjszakai órák valamelyikében, teljes nyugalom esetén. Ezt szaknyelven cökotrófiának nevezik.

A lágy bélsár szőlőfürtszerű, kicsi, lágy, a nyúl közvetlenül a végbeléből az ajkaival szedi ki és egészben nyeli le. Ez létfontosságú számára, a vitamin- ásványi anyag- és fehérjetartalom végett, e nélkül elpusztulna. Tehát ne rójuk meg érte, különben a legtöbb nyulas gazda ezt észre sem szokta venni. A valódi bélsár a klasszikus, mindenki által ismert nyúlbogyó.

A nyúl apró, bolyhos farka egyenes, általában a tomporához simul, mert fenntartva hordja. A nyúlkommunikációban játszik szerepet, például az udvarló baknyúl billegeti.


A házinyúl végtagjai, a mellső és a hátsó lábak jellegzetesen az ugráló helyváltoztatás céljára módosultak. Szorosan a testhez simulnak.

A mellső végtagok viszonylag rövidebbek, egyenesek, a nyúl testét a talaj fölé emelik. Egyéb ugró mozgással közlekedő állatfajokhoz képest (ugróegerek, kenguruk) viszonylag jól fejlettek. Ennek oka, hogy a nyulak ásnak és például tisztálkodásra is intenzíven használják mellső lábaikat.

A hátulsó végtagok nagy combizomfelülettel rendelkező, erős testrészek, összetéveszthetetlen faji bélyegei minden nyúlféle fajnak. Talpon járó állatok, a talajjal érintkező lábfelület megfelel az emberének. Rövid,inas, szikár alsó lábszár és erős combok alkotják a hátsó végtag többi részét.

A végtagok rövid ujjakban és erős karmokban végződnek.

A házinyúl testfelépítése, külleme egyedi és jól felismerhető. A nyúl vonzó és különleges esztétikai látványt nyújtó háziállatunk.

Válasz