A zebrák a lófélék családjába (Equidae) tartozó emlősök, amelyek Közép- és Dél-Afrikában őshonosak. Legjellegzetesebb ismertetőjegyük a fekete-fehér csíkos mintázat.
A zebra fekete alapon fehér csíkos.[1] Ezek a fejen, a nyakon és a törzsön függőlegesek, míg az állat farán és lábain vízszintesek. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket a fekete-fehér csíkozás miatt nevezik zebrának.

A zoológusok szerint a csíkok az álcázást szolgálják. Ez többféleképpen is elképzelhető. A csíkok segíthetnek a zebrának elrejtőzni a fűben. Elsőre ez nem hangzik hihetőnek, hiszen a fű nem fekete-fehér, de mégis van értelme, hiszen a zebra elsődleges ragadozója, az oroszlán színvak. Egy magas fűben álló, mozdulatlan zebra gyakorlatilag észrevehetetlen egy oroszlán számára. Viszont a zebrák többnyire ménesekben járnak, és ritkán magányosak, az álcázás másik módja a ragadozó összezavarása: néhány szorosan egymás mellett álló vagy mozgó zebra az oroszlán szemében egyetlen, jókora állatnak tűnik, így nehezebben tud kiszemelni magának egyetlen áldozatot.[2]

A csíkok emellett a társas viselkedésben is szerepet játszhatnak, a mintázatban található apró eltérések az egyedek elkülönítését szolgálják.

Egy újabb, kísérletekkel igazolt elképzelés szerint a megtévesztő mintázat a vérszívó cecelégy látását is megzavarja.[3] További elméletek szerint a csíkok a zebrák bőrében található zsír mintázatával függnek össze, az állat hőszabályozásában játszanak szerepet, vagy a csíkozás sérülések miatt létrejövő szabálytalanságai segítenek a potenciális párzótársaknak felmérni az állat rátermettségét.

Négy faj és számos zebra alfaj létezik. A zebra populációk nagymértékben különböznek egymástól, és az alfajok besorolása közötti kapcsolatok jól ismertek.

Az alföldi zebra (Equus quagga, hivatalosan Equus burchelli) a legelterjedtebb faj, melynek tizenkét alfaja létezik Dél- és Kelet-Afrikában. Ez a faj, illetve ennek fő alfajai a közönséges zebra, a dauw, a Burchell-zebra (jelenleg az Equus quagga burchelli alfajként ismert) és a kvagga (a kihalt alfaj az Equus quagga quagga).

Délnyugat-Afrikában él a hegyi zebra (Equus zebra). Fényes bőre van, hastájéka fehér és csíkjai keskenyebbek, mint az alföldi zebrának. Két alfaja létezik és státusza szerint veszélyeztetett.

A Grévy-zebra (Equus grevyi) a legnagyobb, egyenes sörénnyel és hosszú, keskeny fejjel, mely megjelenését öszvérszerűvé teszi. Etiópia, Szomália és Észak-Kenya félszáraz füves vidékén él. A Grévy-zebra egyike napjaink legritkább fajainak, és státusza szerint veszélyeztetett.

Habár a zebrafajok előfordulási területei fedik egymást, nem kereszteződnek. Ez még akkor is igaz volt, amikor az alföldi zebra kvagga és a burchelli alfajai ugyanazon a területen osztoztak. Dorcas McClintock „A Natural History Of Zebras” című művében írta, hogy a Grévy-zebrának 46 kromoszómája van; az alföldi zebráknak 44 kromoszómájuk van és a hegyi zebrák 32 kromoszómával rendelkeznek. Fogságban az alföldi zebrák kereszteződnek a hegyi zebrákkal. A hibrid csikóknál nincs lebernyeg és felismerhetőek rajtuk az alföldi zebrák jellegzetesen nagyobb fülei és hátsófelük mintázata. A Grévy-zebra mén és a hegyi zebra kanca keresztezése általában elvetéléssel végződik.

Válasz