Miért alakították meg az állat- és Növényhonosító Társaságot?

A gazdasági nehézségek csak nem akartak megoldódni, ezért az állatkerti Részvénytársulat vezetői úgy döntöttek, hogy az Rt. átalakul állat- és Növényhonosító Társasággá, annak reményében, hogy így könnyebb lesz előteremteni a fenntartás költségeit. A korabeli indoklás szerint, ha az állatkertet részvénytársaság üzemelteti, a "nyerészkedő társaságot" a mecénások nem támogatják kellőképp, míg az új elnevezés a társaság nemes céljairól tanúskodik.

A társaság első közgyűlésén Berecz Antalt nevezték ki igazgatónak. Innen-onnan sikerült is pénzt szerezni, a támogatás mégsem bizonyult elégségesnek. A gondokat tetézte, hogy rendszeresen ütötték fel a fejüket különféle járványok az állatok körében, ráadásul a ligetből "belátogató" rókák telente igencsak megtizedelték a madárállományt. A helyzetet a sok adósság is súlyosbította, s minthogy nem sikerült eredményeket elérni, Berecz is beadta lemondását.

Milyen volt a "Serák-korszak"?

Serák Károly borsodi kisbirtokost 1873. augusztusában nevezték ki állatkert-igazgatónak, mert abban reménykedtek, hogy gazdálkodói tapasztalatával az új direktor meg tudja menteni a kertet a teljes összeomlástól. Serák három évtizeden át, "változó szerencsével" vezette a kertet, a leghosszabb ideig valamennyi igazgató közül. A róla elnevezett korszak az állatkert történetének egyik legvitatottabb szakasza. Kétségtelen, hogy a kezdeti időszakban kozmetikázták a zárszámadást, s a vásári komédiások egyre népesebb siserehada lepte el a kertet, jóllehet e látványosságok nem az állatkertbe valók. Azt sem szabad azonban elhallgatnunk, hogy mindez egy olyan korban történt, amikor egy állatkert, ha csak a maga nemes céljait követte, nem tudott annyi bevételt szerezni, hogy fennmaradjon.

Serák kinevezése után azonnal hozzáfogott az állatkert katasztrofális pénzügyi helyzetének rendbetételéhez. Első lépésként a Fővároshoz fordult pénzsegélyért, a város vezetői azonban ezt megtagadták, mondván: ilyesmiről csak akkor lehet szó, ha az új vezetés eredményeivel bizonyít. Ezután Serák úgy igyekezett az állatkertet működtetni, mintha az a saját kis birtoka lenne, s mivel külső seítségre nem számíthatott, mindenféle lehetőséget felhasznált pénzszerzésre. A legnagyobb haszonnal persze a mutatványosok szerepeltetése kecsegtetett, így aztán egymást érték a tűznyelők, akrobaták és kötéltáncosok. Bár ezek a látványosságok az állatkertbe nemigen illenek, elegendő bevételt hoztak a kertnek ahhoz, hogy a válságból kilábalhasson. A pénzügyi helyzet lassan stabilizálódott, s 1875-ben már a Főváros is megszavazta a pénzsegélyt az állatkert részére.

1876-ra, az állatkert alapításának tizedik évfordulójára készült el az oroszlánház, amelyet a kor neves építésze, Hauszmann Alajos tervezett. Ugyancsak a jubileum tiszteletére vásároltak struccokat és amerikai bölényeket, valamint egy afrikai elefántot, amely az első elefánt volt a magyar fővárosban.

Gróf Semsey Andor, a korabeli hazai természettudomány egyik legnagyobb mecénása saját költségén új madárházat építtetett az állatkertnek, hogy ..."minél többféle madár legyen jól láthatóan, európai módon bemutatva a budapesti állatkertben is".

(forrás: www.zoobudapest.com )