Új óriáskígyó faj Floridában

A szalagos tigrispitonoktól már amúgy is megszállt Florida újabb veszéllyel néz szembe, mely a kutatók szerint az amerikai állam „legrosszabb rémálmait” testesíti meg.

Afrika legnagyobb kígyója – az igen morcos, 6,1 méteres afrikai sziklapiton – kezdett el betelepülni az amerikai államba – sugallják az új megfigyelések. 2002 óta hat sziklapitont - Python sebae – találtak Floridában. Sokkal aggasztóbb, hogy nőstényre és két kikelt ivadékra is rábukkantak, ami azt jelenti, hogy az agresszív hüllők letelepedtek.

A világ legpirosabb élőlényei

Costa Rica legnagyobb kígyója az arany szempillás vipera. Mérges kígyó. A kávéültetvények közelében sok található, mert a lehullott terméseket, amiket a gazdák nem szednek föl, sok egér keresi fel táplálék gyanánt. Az egerek viszont odavonzzák a kígyókat. Így fordul elő, hogy sok kígyómarás van azon a területen. Már mindenféle figyelemfelkeltő propagandát folytatnak a gazdák felé, hogy szedjék fel az elhullott terméseket is, ezzel gátolva a kígyók számának visszaszorítását.

Telepes agáma

Hazája Nyugat-Afrika, ahol többnyire a félsivatagos és sztyeppes területeken, sziklás-köves vidékeken él. Mivel azonban Szenegáltól Szudánon és Egyiptomon át délkelet felé Tanzániáig, délnyugatnak pedig egészen Angoláig megtalálható, biotópja rendkívül változatos. Előfordul a száraz pusztaságokban, a forró szavannákban, a tengerparthoz közeli esőerdők peremein, sőt, a megművelt földek közelében is.

Száraz terráriumban jól tartható és látványos faj, ezért szerte a világon tenyésztik.

"Elveszett világ" - új fajok Új-Guinea esőerdőiben

A Nyugat-Új-Guinea érintetlen esőerdejéből újonnan leírt állatfajok közt van „Pinokkió” béka, sárgaszemű gekkó vagy a világ legkisebb termetű wallabija.

Az új fajokról készült képeket és leírásokat most szándékosan a biodiverzitás világszerte május 22-én tartandó nemzetközi napja előttre időzítve tették közzé a kutatók. A nemzetközi biológuscsoport a sziget Indonéziához tartozó nyugati részén, a 2000 méter fölé magasodó Foja-hegység trópusi esőerdeiben vizsgálódott.

Bozótos erdők társas, csivitelő madara. Gyümölcsökkel, magvakkal, rovarokkal táplálkoznak. Alacsony fákra, mocsári növényzetbe rejtik fűből készült, csésze alakú fészkeiket.A csőrén kis fehér folt látható. Brazília, Argentína területén él a legtöbb bíbortangara.

<!-- /* Font Definitions */ @font-face { panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; font-size:10.0pt; mso-fareast-"Times New Roman"; mso-bidi-"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Hegyes bóbitájuk és lágy, trillázó hangjuk jellegzetes.

A Kárpát- medencében mocsarakban, nádasokban mindenfelé előfordul, de nem túl gyakori madár. Hossza mintegy 70-80 centiméter, a valóságban azonban jóval kisebbnek látszik, mivel rendszerint gubbasztó testtartásban látható.  Békákat, halakat, gőtéket, gyíkokat, madárfiókákat, ízeltlábúakat, ősszel és télen kis rágcsálókat is fogyaszt. Vonuló madár, általában március elején érkezik és október közepén távozik. Meleg vizű kifolyók, egyéb, be nem fagyó vizek mellett egyes példányai – gyakran kisebb csoportokban – áttelelnek.

Beagle: a bombától a gombáig
2010. június 3. 00:00

Mirtse Áron
A Beagle nevet az a hajó tette világszerte ismertté, amelyen Charles Darwin 1831-ben elindult világ körüli útjára, hogy aztán a Galápagos-szigetekről az evolúció korszakalkotó elméletével térjen haza. Ám az alábbiakban nem a brit Admiralitás háromárbocos vitorlásáról lesz szó, hanem névadójáról, a beagle kutyafajtáról.

2009.02.07. 21:06 Tomtit SZENTJÁNOSBOGARAK

Kampung Kuantan egy kis falu, mely Malajzia déli részén, a Perak-folyó mentén fekszik. A közeli folyóparti erdők a világ egyik legnagyobb szentjánosbogár-állományának adnak otthont. A bogarak helyi neve: kelip-kelip, azaz „csillogás” A szentjánosbogár mindössze 6 mm hosszú hímje bocsátja ki a fényt. Minden hím percenként hármat villant. A látvány semmihez sem fogható, mikor egy-egy fán akár több ezer hím is összegyűlik, és esetenként sok száz fát is ellepnek.

Köves sivatagokban él, ahol a hőmérséklet meghaladja az 50ºC-ot. Szinte bármilyen növényi táplálékot elfogyaszt a fűféléktől a tüskés akácig, és napokig kibírja víz nélkül. Testhossza 2-2,3 méter, súlya 200-230 kg. A lábain változatos harántcsíkokat visel.

Az nagy, lekerekített szárnyú  Apolló-lepke jellegzetes hegyvidéki faj. A lepke szárnyfesztávolsága 5-7 centiméter. Feketén vagy szürkén pettyezett, törtfehér szárnyain feltűnő, fekete gyűrűs, piros „szemfoltok” találhatók.( a kis Apolló-lepkének nincs piros foltja) A szárny széle áttetsző.

Iszonyatos horror - hatalmas szerencsével élte túl!

Kinyongia magomberae

Egy angol kutató úgy fedezett fel egy új kaméleonfajt, hogy véletlenül megzavart egy kígyót, s ez ijedtében kiköpte a pár pillanattal korábban bekebelezett kaméleont.

A Magombera kamélein (Kinyongia magomberae) onnan kapta a nevét, mert a tanzániai Magombera erdőségben fedezte fel teljesen véletlenül dr. Andrew Marshall angol kutató, a Yorki Egyetem munkatársa. Megzavart egy kígyót, s a csúszómászó ijedtében kiköpte a kis kaméleont.

Újabb aggasztó jelenség! Mi lesz még?

Veszélyben

Egy nemzetközi kutatócsoport első ízben kimutatta, hogy a kígyók három földrészen is drámaian megfogyatkoztak.A szakemberek Európában, Afrikában és Ausztráliában vizsgáltak különféle kígyófajokat, és kiderült, hogy a számuk egyaránt csökkenőben van. Aggasztó globális jelenségről van szó, amelyért elsősorban a klímaváltozás okolható, de nemcsak ez, hanem többek közt a környezetszennyezés, az élőhelyek elpusztítása és az orvvadászat.

Felhízlalták és elengedték a dögevőt

Fakókeselyű. A kép nem a hírben szereplő madarat ábrázolja

Háromhetes hízókúra után egy fakókeselyűt engedtek vissza a természetbe szerdán Jászivány térségében; a hatalmas testű dögevő szárnyas néhány perces tétovázás után a levegőbe emelkedett, majd eltűnt alkalmi gondozói szeme elől - tájékoztatott Fercsik Péter, a jászberényi állatkert igazgató-helyettese.

A madárra a Bükki Nemzeti Park munkatársai találtak rá nagyon legyengült állapotban, és így került a jászberényi állatkertbe.

Csőre rendkívül jellegzetes: hatalmas. széles, fapapucs alakú. Gyakran kutat zsákmány után kiszáradófélben levő tavaknál. Alkonyatkor, vagy éjjel vadászik. Erőteljes csőrével ragadja meg zsákmányát, amelyek főleg kisebb állatokból áll. Megeszi a halakat, kisebb madarakat, kígyókat, békákat. Kelepelése a gólyákra emlékeztet. Szinte megközelíthetetlen papiruszmocsarakban költ, fészkét általában a lebegő növényzetre építi. Forróság idején a csőrében szállított vízzel locsolgatja a tojásokat, hogy megvédje őket a túlhevüléstől.